Balogh F. András: Német-magyar irodalmi együttélések a Kárpát-medencében - Irodalomtörténeti füzetek 166. (Budapest, 2009)
Előszó
ELŐSZÓ A német irodalom a Kárpát-medencében egyre nagyobb népszerűségnek örvend: Az 1989-es fordulat után a régió német nyelvű írói is egyre több művel jelentkeztek. Megnövekedett a magyar nyelvre lefordított regények, novellák, versek száma. Az irodalomtudomány is szívesen fordult a régi-új téma felé attól a felismeréstől vezérelve, hogy a régió német irodalma, valamint az írók a legjobb közvetítői a magyar kultúrának is. Másrészt sajátos jelenséggel állunk szemben, az írók és műveik - a német nyelv ellenére - több nyelven kódoltak, magyarul, de románul, szerbül, szlovákul stb. is lehet értelmezni őket az írók nagyon magas fokú két- és többnyelvűsége okán. 1989 után közvetlenül az imagológia felfutását élhettük meg. A téma alapos körüljárása után ma már újabb dolgokra, éspedig a nyelvi és regionális kódolásra kell figyelnünk, ez viheti előbbre a kutatást. Az egybegyűjtött tanulmányok a régió sok nemzetiségű összefonódásából a magyar-német irodalmi együttélés egy-egy érdekesebb aspektusát ragadják meg. Hans Bergel erdélyi író tekinthető például ’56-os áldozatnak, bár még közvetetten sem volt kapcsolatban a magyarországi eseményekkel; József Attila tovább él német nyelven Robert Becker tollán; a magyar feleséget tisztelő, ám magyarul alig tudó Franz Hodjak Petri Györggyel hasonítható a maró gúnyra alapozott írásai alapján. Az esetek vég nélkül sorolhatók, ám a kötet a magyar-német irodalmi kapcsolatok legfontosabbjait elemzi. Az utóbbi években a megsokasodott konferenciák anyaga szolgáltatta e kötet gerincét, ezek átdolgozott, egységesített, a közös témafelvetésre hangolt változatát veheti itt kézbe az olvasó. 7