Balogh F. András: Német-magyar irodalmi együttélések a Kárpát-medencében - Irodalomtörténeti füzetek 166. (Budapest, 2009)

Előszó

ELŐSZÓ A német irodalom a Kárpát-medencében egyre nagyobb népszerű­ségnek örvend: Az 1989-es fordulat után a régió német nyelvű írói is egyre több művel jelentkeztek. Megnövekedett a magyar nyelvre lefordított regények, novellák, versek száma. Az irodalomtudomány is szívesen fordult a régi-új téma felé attól a felismeréstől vezé­relve, hogy a régió német irodalma, valamint az írók a legjobb köz­vetítői a magyar kultúrának is. Másrészt sajátos jelenséggel állunk szemben, az írók és műveik - a német nyelv ellenére - több nyel­ven kódoltak, magyarul, de románul, szerbül, szlovákul stb. is lehet értelmezni őket az írók nagyon magas fokú két- és többnyelvű­sége okán. 1989 után közvetlenül az imagológia felfutását élhettük meg. A téma alapos körüljárása után ma már újabb dolgokra, éspe­dig a nyelvi és regionális kódolásra kell figyelnünk, ez viheti előbbre a kutatást. Az egybegyűjtött tanulmányok a régió sok nemzetiségű össze­fonódásából a magyar-német irodalmi együttélés egy-egy érdeke­sebb aspektusát ragadják meg. Hans Bergel erdélyi író tekinthető például ’56-os áldozatnak, bár még közvetetten sem volt kapcso­latban a magyarországi eseményekkel; József Attila tovább él né­met nyelven Robert Becker tollán; a magyar feleséget tisztelő, ám magyarul alig tudó Franz Hodjak Petri Györggyel hasonítható a maró gúnyra alapozott írásai alapján. Az esetek vég nélkül so­rolhatók, ám a kötet a magyar-német irodalmi kapcsolatok leg­­fontosabbjait elemzi. Az utóbbi években a megsokasodott kon­ferenciák anyaga szolgáltatta e kötet gerincét, ezek átdolgozott, egységesített, a közös témafelvetésre hangolt változatát veheti itt kézbe az olvasó. 7

Next