Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
105 Röviddel karácsony előtt, 1934 decemberében jelent meg a Medvetánc. A megjelenés napján e kötettel a kezemben Kosztolányival találkoztam a 14-es autóbuszon, aki ebben az évben vett részt először alapítványi tanácskozásainkon. Az új kötetre és költőjére terelődött nyomban a szó. Talán egyszerre mondtuk ki, hogy erre a kötetre aztán kell, hogy részesedjék a Baumgarten-díjból. „A javaslatnak a testületből kell kiindulni” - mondtam, mire Kosztolányi: „Én indítványozni fogom”. Amikor leszállt a Mikó utcánál, e szavakkal köszönt el: „Nem is tudtam, hogy vershez köze van”. (Ismeretségünk addig futólagos volt.) Az ez évi üléseinkről készült jegyzőkönyvek nem maradtak meg. így annak az ülésnek lefolyását, amelyen József Attila neve először került szóba, csak emlékezetből tudom elmondani. Utolsó tanácskozásunkon történt, közvetlenül karácsony előtt. Babits erre az évre (1935-re) a fiatal nemzedék költői közül Fenyő Lászlónak díjat szánt. A Nyugat 1934. november 15-i számában a Könyvről könyvre rovatban elismerőleg írt - két vidéki költő mellett - „Budapest költőjének” utolsó kötetéről, az Elítéltről, mely annak „magas ambíciójú költészetét, teljes érettségében mutatja”. Ugyanezt a kötetet Halász Gábor, a szigorú bíráló is „csodatételnek”, „igazi költészetinek nevezte (Ny. 1935. I. 329. o.). A Babits-archívumból látom, hogy költője maga kérte Babitsot, nem írna-e új verseskötetéről. Dicsérete, reményt kelthetett benne a Baumgarten-díjra. (A Babits-archívum őrzi Illyés Gyula levelét, melyben díjat kér Fenyő számára, aki maga „túl szemérmes” ahhoz, hogy ezt „kimondani” merné.) Amikor azonban - Kosztolányi indítványára - Füst Milán és Karinthy neve, mint támogatásra szorultaké felmerült, Babits nem ragaszkodott tovább jelöltjeihez. Nem is volt annyira „szívügye”. Inkább a méltánylás vezette, a „szerény, őszinte, igazságára féltékeny” költő irányában. Ezután került sor a „jutalmakra”. Babits kárpótolni szerette volna Fenyőt az elmaradt díjért. Kosztolányi ezt az alkalmat ragadta meg, hogy felvesse József Attila nevét. „Egy nagy költő jár ma közöttünk, akire eddig senki nem gondolt” - szavakkal József Attilát jelölte Fenyővel szemben. Majd hirtelen felém fordulva, aki mellette ültem, megkérdezett: mi a nézetem? (de hisz 7.