Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
112 sák díjára is egymás között megegyeztünk. Babits Kosztolányi felé forduló tekintetével kifejezte egyetértését, de megjegyezte, hogy olvasva Kassák életregényének utolsó kötetét, csodálkozott, hogy az „ügyész” a proletárdiktatúráról szóló részt nem inkriminálta. Később derült ki - amiről még szó lesz -, hogy az eljárás emiatt Kassák ellen már folyt is. Ezen az ülésen még nem volt tudomásunk - Babitsot csak később figyelmeztették rá -, hogy A Reggel november 25-i száma egy verset hozott a Napi hírek élén, József Attilától, az Én nem tudtam címűt, ezzel az ajánlással: „Babits Mihálynak hódolattar. A vers egy időben keletkezett a Babitsnak augusztusban beküldött két verssel. Közös forrásuk a költő „bűntudata” és önmagának „feláldozása”. (Pontos keltét ismerjük a Kelet Népe 1947. évi József Attila - számában közölt kéziratfacsimiléből: 1935. augusztus 7.) Később egy véletlen utcai találkozásunkkor, amikor a költő már a Káplár utcában lakott - sajnálkozásomra, hogy nem adhattuk neki idén ki a díjat, kesernyésen jegyezte meg: ő maga sem érti miért jelent meg ez a vers csak hónapok múlva, holott azt még szeptember elején felvitte A Reggel szerkesztőjéhez. Jószándékból tette-e a szerkesztő, mert hatásosabbnak vélte a közzétételt a Baumgarten-díj döntésének napjaiban vagy nemtörődömség volt-e az oka, ki tudná ezt ma már megállapítani? De különös története van a vers-ajánlásnak is. Tudomásomat egy szemtanútól I. P.-tól [Ignotus Pál -szerk.} szereztem 1956 nyarán. József Attila a verset mielőtt A Reggelhez felvitte, baráti körben megmutatta. Rábeszélték, hogy dedikálja Babitsnak, akkor biztosan megkapja a díjat. József Attila szabadkozott. De Kosztolányi szavára megtette. Az eset elmondója arra is emlékezett, hogy a társaságnak egy nőtagja a kezét fogta, hogy csak írja oda a „hódolattal”-t is. (Bárcsak lett volna barát, aki visszarántja kezét A Toll-cikk írásától.) A barátok a legjobbat akarták, de nem számoltak Babits karakterével. Bizonyára nem is ismerték a Baumgarten-vacsorán és azóta történteket. December 16-án tartottuk ez évben utolsó ülésünket. Az előző napon - vasárnapra esett - délelőtt döntő tanácskozásra ültünk össze. Babits ekkor közölte velem, hogy meg kell változtatnia korábbi elhatározását (szó szerint idézek). „Úgy érzem, éppen most nem adhatom ki a díjat József Attilának. Bizonyítékot szolgáltat