Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
113 nék önmagam ellen azok számára, akik állítják, hogy csak annak adok díjat, aki hódol nekem.” Akik József Attilát rávették az ajánlásra, valóban így gondolkoztak, és ez volt a közfelfogás is.18 Babits okfejtését így folytatta (szó szerint): „Jutalmat adhatok, azt már tavaly is megkapta. Erre nem mondhatják, hogy a hódolat fejében kapta tőlem.” De akkor Weöres Sándornak idén szintén csak jutalmat adhatunk - feleltem. Hogy igazságot tegyen közöttünk, átkértük Schöpflint, aki a közelben lakott.19 Benne Babits feltétlenül megbízott. Weöres Sándornak díjat adni, eltökélt szándéka volt. A fiatal dunántúli költőt joggal tekintette tanítványának, akinek Hangját a „ legifjabb ” nemzedékből: hűségnyilatkozatnak érezhette (1. Ny. 1935. II. 384. o.). Schöpflin igazat adott Babitsnak, hogy ezúttal ne adja ki a díjat József Attilának, és megerősítette őt abban is, hogy Weöres Sándornak a díjat kiadja. Izgalmas vitatkozásunk közepette, vasárnapi látogatóként váratlanul betoppant egyik tanácstagunk, Rédey Tivadar, akit Babits mint versértőt sokra becsült. Tőle csak azt kérdezte meg: nem tartaná-e korainak a díjat Weöres Sándor számára? Az meggyőzően fejtegette, hogy semmiképpen nem. így eldőlt az ő díjának sorsa. Azért, mert József Attilának a díjat idén nem adhatta ki Babits, nem akarta megrövidíteni a másik költőt. Ebből a szempontból igaza is volt. (És méginkább 18 Idézem József Attila első életrajzíróit. „Fiatal emberek már minden sorukat úgy írták, hogy a költő behunyt szemmel is lássa, betapasztott fülekkel is hallja hódolatukat, áhítatukat, személye és műve iránt” (308. o.). Németh Andor pedig ezeket írja: „Babitsnak életszükséglet volt a hódolat. Már azt is rossznéven vette írótársaitól, ha nem tömjénezték elég szorgalmasan”. Ok is - mint nagyon sokan - tévesen ítélték meg Babitsot. Amit emberi hiúságnak véltek, az a művész vágya volt a visszhangra. Avatatlanok dicsérő szavát közönnyel fogadta, minden hízelgés visszatetszést keltett benne. Hiú emberre más hatása lett volna a hódoló versnek. 19 Schöpflin neheztelése József Attilára A ГоМ-cikk miatt, amiért őt a Nyugatban (1930. I. 764. o.) „a támadók legalja” közé sorozta, később sem szűnt meg. Maga mondta el nekem, hogy József Attila kérte őt egyszer, békítse ki Babitsosai, de ő kitért ez elől. Irodalomtörténetében még rezerváltan és nem értéke szerint írta róla, csak később (Ny. 1940. 313. o.) vallotta be „mély elszomorodással”, hogy „ilyen tehetséget így elhagyott kallódni a világ. Mindnyájunknak oka van egy kis lelkifurdalást érezni”.