Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
116 Iára úgy látszik, akkor még nem figyeltek fel. Neki a jutalmat kiadhattuk, noha két priusza is volt, kisebb pénzbüntetések a Sallai-Fürst proklamáció és a Lebukott miatt. Ha dijat akartunk volna neki adni, alighanem letiltják. 1937-ben ünnepeltük az Alapítvány tízéves fennállását. Az ez évi döntésnél arra törekedtünk, hogy a felügyeleti hatóságnak ne lehessen „jogcíme” a beavatkozásra. Az előző év tapasztalatai után nem sok reményünk lehetett, hogy József Attilának kiadható lesz a díj. A testületben sem javasolta senki őt. (Őrzöm Babits saját kezű jegyzéseit a tanácsadó testület jelöléseiről.) Kosztolányi igaz, nem élt, de voltak mások a tagok között, akik akkor már nagyra tartották költészetét. A döntő ülésre ez alkalommal is együtt mentünk Babitscsal, a mai József Attila utcában. „Engem bánt a lelkiismeret József Attila miatt. Tavaly megígértem neki a díjat, kellene valamit tennünk” - szólalt meg Babits, amikor az alapítványi ház közelébe értünk. „A testület megkérdezése nélkül nem adhatunk neki díjat, hisz senki nem jelölte. Szavaztassuk meg erről is tanácsadóinkat. Állítsuk szembe József Attilát Hevesi Andrással, aki várhat még, nem is szorult rá különösebben”. Kizártnak látszott, hogy többséget ne kapjon. Az ülésen Babits terjesztette elő titkos szavazásra a kérdést, és maga jegyezte a szavazatokat. Facsimilében közlöm erről feljegyzését. József Attila hét szavazat közül csak hármat kapott. (Sík Sándor és Kárpáti Aurél közléséből tudom, hogy ők reá szavaztak; a harmadik szavazat Elek Artúré lehetett, ki a következő évben díjra ajánlotta is.) így történt, hogy József Attila ismét elesett a Baumgarten-díjtól, pedig tudjuk (Vágó Márta emlékezéséből, Irodalomtörténeti Közlemények, 1955. II. 194. o.), hogy ő és barátai ezúttal biztosra vették. Ebben az időben József Attila már a Szép Szónak volt a szerkesztője. Ott adta ki műveit. A Nyugathoz 1935. szeptember óta (az említett két vers után) nem küldött többé verset. Bizonyára hasonló okból, mint amely visszatartotta a Választól (József Jolán i. m. 334. o.). Babits ellenben a szerkesztők felkérésére megírta a Szép Szó számára esszéjét Széchenyiről (1936. júniusi szám). Babits úgy érezte, József Attilának nem maradhatott adósa a megígért díjjal. De egyébként is az volt az alapítvány gyakorlata,