Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)

Néhány szó irodalomtörténet

12 Cikkedbe a Baumgarten-díj értékelése József Attilával összefüg­gően került bele - úgy látom. Valóban: az ő életében szerepet ját­szott az általa várt s az ő és a mi keserűségünkre is ismételten el­maradt díj. Hosszú történet ez, melynek fontos szerepe van a Baumgarten-díj értékelésében és Babits megítélésében is. Teljes dokumentációja majdnem készen fekszik asztalfiókomban. De amíg az „audiatur et altera pars” elve nem érvényesült, megmaradt a tévhit, amit a felszabadulás előtti kritikai anyag legalaposabb ta­nulmányozója (Komlós Aladár a Magyarok 1948. évfolyamában) ekként fogalmazott meg: „Babits kizárta József Attilát a Baumgar­­ten-díjból, lekicsinyelte és rosszindulattal volt irányában.” Cáfola­ta nem fér ennek a hozzászólásnak a keretébe. - Cikked szerint a Rádió előadója az „utódoktól való irigy félelemmel” gyanúsította meg József Attila ürügyén Babitsot. Igaz, az ő fiatalkori verseit Babits nem becsülte, de Juhász és Kosztolányi kivételével az ő nemzedékéből más sem. Azok csak a későbbi nagy költészete is­meretében találhatták meg igazi értelmüket. Már a Külvárosi éj megjelenésekor Babits jobb véleménnyel volt erről a kis kötetről, mint annak baráti kritikusa maga, és e véleményének a Nyugat szerkesztői asztalánál - ezt Illyés Gyulától tudom -, az ott lévők meglepetésére kifejezést is adott. A Nagyon fáj ismeretében pedig fiatal kritikusok előtt, kik ma irodalomtörténetünk neves mívelői, oly időben, mikor hangját már fojtogatta a gyilkos kór, József At­tilát „nagy költőnek” mondta. Hogy Babits József Attilát nem „ün­nepelte lelkesen”, mint a fiatal költők közül többeket, A Toliban megjelent pamflet után érthető. Utolsó könyvében utalt is erre: „Szegény József Attila maga tette számomra nehézzé, hogy róla ír­jak.” Ez nem a Goethe-Heine eset, és nem is a Goethe-Hölderlin eset. Ennek mélyebb lélektani gyökerei vannak, amelyekre teljes világosságot vet József Attilának Babitshoz írott egyik levele. Kü­lönös esetük nem illik bele az „öregek és fiatalok” problémájának szokásos kereteibe. Köszönöm, hogy ezek elmondására gondolatébresztő és sok igazságot kimondó cikkeddel alkalmat adtál. Régi tisztelőd: Basch Lóránt Irodalmi Újság, 1955. augusztus 20.

Next