Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Néhány szó irodalomtörténet
12 Cikkedbe a Baumgarten-díj értékelése József Attilával összefüggően került bele - úgy látom. Valóban: az ő életében szerepet játszott az általa várt s az ő és a mi keserűségünkre is ismételten elmaradt díj. Hosszú történet ez, melynek fontos szerepe van a Baumgarten-díj értékelésében és Babits megítélésében is. Teljes dokumentációja majdnem készen fekszik asztalfiókomban. De amíg az „audiatur et altera pars” elve nem érvényesült, megmaradt a tévhit, amit a felszabadulás előtti kritikai anyag legalaposabb tanulmányozója (Komlós Aladár a Magyarok 1948. évfolyamában) ekként fogalmazott meg: „Babits kizárta József Attilát a Baumgarten-díjból, lekicsinyelte és rosszindulattal volt irányában.” Cáfolata nem fér ennek a hozzászólásnak a keretébe. - Cikked szerint a Rádió előadója az „utódoktól való irigy félelemmel” gyanúsította meg József Attila ürügyén Babitsot. Igaz, az ő fiatalkori verseit Babits nem becsülte, de Juhász és Kosztolányi kivételével az ő nemzedékéből más sem. Azok csak a későbbi nagy költészete ismeretében találhatták meg igazi értelmüket. Már a Külvárosi éj megjelenésekor Babits jobb véleménnyel volt erről a kis kötetről, mint annak baráti kritikusa maga, és e véleményének a Nyugat szerkesztői asztalánál - ezt Illyés Gyulától tudom -, az ott lévők meglepetésére kifejezést is adott. A Nagyon fáj ismeretében pedig fiatal kritikusok előtt, kik ma irodalomtörténetünk neves mívelői, oly időben, mikor hangját már fojtogatta a gyilkos kór, József Attilát „nagy költőnek” mondta. Hogy Babits József Attilát nem „ünnepelte lelkesen”, mint a fiatal költők közül többeket, A Toliban megjelent pamflet után érthető. Utolsó könyvében utalt is erre: „Szegény József Attila maga tette számomra nehézzé, hogy róla írjak.” Ez nem a Goethe-Heine eset, és nem is a Goethe-Hölderlin eset. Ennek mélyebb lélektani gyökerei vannak, amelyekre teljes világosságot vet József Attilának Babitshoz írott egyik levele. Különös esetük nem illik bele az „öregek és fiatalok” problémájának szokásos kereteibe. Köszönöm, hogy ezek elmondására gondolatébresztő és sok igazságot kimondó cikkeddel alkalmat adtál. Régi tisztelőd: Basch Lóránt Irodalmi Újság, 1955. augusztus 20.