Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
78 Babits csak a régi barátot, Ignotust méltatta válaszra a Nyugat és az akadémizmus című cikkével (Ny. 1930. I. 171. o. az imént idézettek e cikkből valók). Azokhoz a „kis sakálokhoz”, akik „köréje sereglettek”, a „jobboldali senkikhez”, s „akik nem kaptak Baumgarten díjat” (célzás Szabó Dezsőre) és a „minden tehetség irigyeihez” nem volt szava több. Ebben a Babits-ellenes hangulattól fűtött atmoszférában született meg József Attila pamfletje és látott napvilágot A Toll szépirodalmi és kritikai folyóirat 1930. január 10-i számában, Az istenek halnak, az ember él címen, mintegy prelúdiumként Ignotus előadásához. Ez az eddig nehezen hozzáférhető írás József Attila összes művei akadémiai kritikai kiadásának III. (prózai) kötetében immár közkézen forog, ami felment az alól, hogy tartalmával és értékelésével foglalkoznom kellene. Elegendőnek vélem, ha idézem Németh Andornak József Attila és kora címen két évtized után írott emlékezéseiben található megállapításokat: „Tiszteletlen hangú förmedvény”, melynek „minden fecskendett mérge leplezetlen undor és gyűlölködés”, „nem az értelem sugallotta, hanem a végsőkig felingerelt tajtékozó, mindenáron marni és harapni akaró megveszekedett indulat”, „háborgó és fenekedő indulat, a megvetés és becsmérlés haragja”, mely az emlékezés íróját a hitvitázók gyalázkodásaira emlékeztette, és melyet „egyedülálló”-nak mond a magyar irodalmi bírálat történetében. Ugyanannak a szavait idézem, aki 1944-ben írott könyvében mint „éretlen diákcsiny”-ről beszélt a pamfletról, mintha Babits azt annak látszott felfogni, „és azért mégsem bocsátotta meg soha”. Ezek az idézetek az akadémiai kritikai kiadás magyarázatában is olvashatók. Nékem felnagyítottnak látszanak. Húsz év távlatában a pamflet olvastán, hogy Füst Milán észleletét József Attila verseiről - a Medvetáncról írott bírálatából - erre az esetre is vonatkoztatva idézzem: „az a gyanúja támad az embernek, mintha írója jobban szeretne perlekedni, mint amennyire haragszik”, és hogy „szereti a saját maga merészségét”. Történetünkre azonban nem tartozik József Attila magatartásának megítélése. Egyedül annak tisztázása, mi indíthatta őt a pamflet megírására. A prózai művek kritikai kiadásának magyarázója teljes irodalmi