Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
81 nem gázolt végig Ady valamennyi versén így? (már mint a sok nagy Ady-versen). Nem kételkedünk abban, hogy a fiatal költő valóban hitte is azt, amit Babits kifogásolt verseiről leírt, hogy az az ő esztétikai ítéletének volt a kifejezője. De hogy a „Kritika” gyökerei - melyet A Toll szerkesztője a cikket bevezető sorokban „merészen tárgyilagosának és Gyulai Páléhoz hasonlíthatónak mondott, mégsem az esztétikum területén keresendők - amit utóbb József Attila maga is elismert egy Babitshoz írott, alább ismertetendő levelében -, annak bizonysága, hogy amikor belátta tévedéseit, akkor se vonta vissza a bírálatában foglaltakat, ahogyan ezt egy, bár nem sokkal idősebb, de a költészet mesterségében tekintélyként tisztelt költőtársának meg is ígérte. Történetünknek ezt az epizódját, mely a támadás okainak vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, 1953-ban szabó Lőrinc a következőképp mondta el nekem. A cikk megjelenése után találkozott József Attilával és szemére vetette, hogy nincs igaza. Megegyeztek egy fogadással összekötött vitában, melynek az volt a feltétele: ha sikerül neki fiatal költőtársát tévedéseiről „minden pontban” meggyőzni, az megváltozott véleményét Babits tudomására fogja hozni. A Centrál kávéházban órák hosszán át tartó vita után József Attila „minden pontban” elismerte az öregebb barát igazát. „Ha látnám a cikket - mondta nekem ekkor Babits hű tanítványa -, pontonként meg tudnám jelölni, miként cáfoltam meg Attila állításait”. Amikor utóbb másodízben is szóba hoztam előtte a dolgot, elismételtette velem az általa elmondottakat, majd kíváncsi tekintettel fordult felém: „Vájjon írt-e valóban József Attila Babitsnak?” „Igen, három év után” (az 1933. március 2-i alább közlendő levélre gondoltam).8 8 Ennek az epizódnak egy másik variánsáról is tudok, melyet Fábián Dániel jegyzett fel, nem sokkal Szabó Lőrinc halála előtt, betegágyánál tett látogatása után. E szerint a cikk megjelenése előtt, Szabó Lőrinc lakásán folyt volna le a vita, melynek az volt a feltétele: ha József Attila százszázalékosan belátja tévedéseit, a cikket nem jelenteti meg. A nagybeteg költő ehhez azt a megjegyzést fűzte: „úgy látszik másnak - és megnevezte akit a fáma rebesgetett - nagyobb hatása volt reá”. Nekem valószerűbbnek tetszik a korábban elmondott variáns.