Basch Lóránt: A Baumgarten Alapítvány történetéből. Tanulmányok, cikkek - Babits kiskönyvtár 2. (Budapest, 2004)
Egy literáris pör története
97- József Attilának is addig csak kis versei jelentek ott meg - a „hosszabb” vers. És Babits nyilván úgy látta, hogy ez a költő tehetségét hosszabb versekben tudja legszebben kibontani. A június 17-i levéllel elküldött „hosszabb költemény”, mely a Nyugat legközelebbi augusztusi számában meg is jelent: (a júliusi szám a levél érkeztekor már nyomdában volt) az Oda volt. Babits véleménye József Attila költészetéről - ugyanúgy mint Németh Lászlóé is - azóta változott meg, hogy a Külvárosi éj kötetét olvasta. Illyés Gyula tanúságára hivatkozhatom, ki a költő kívánságára bírálatot írt arról a Nyugatba (Ny. 1932. december 16-i szám). A kéziratot előzetesen meg is mutatta neki, és aggályára, hogy Babits úgysem adna helyet lapjában annak a tényszerű megállapításnak, hogy „József Attila jó költő”, kijavította fogalmazványát, a kritikus véleményét kifejezően erre: „jó költőnek tartom”. Amikor azonban a Pozsony kávéházban tartott szerkesztőségi összejövetelen Illyés kritikájának megbeszélésére került sor, Babits e szavakkal fordult írójához: „nekem erről a kötetről jobb a véleményem, mint a tiéd'. Babits nézeteivel és gesztusaival nemegyszer lepte meg azokat is, akik legjobb ismerőinek hitték magukat. így engem is legutóbb, amikor a Petőfi Irodalmi Múzeum József Attila emlékkiállításán a tárlók egyikében megpillantottam a Versenyt az esztendőkkel kötetet - az itt facsimilében közölt ajánlással: „József Attilának szívesen küldi Babits Mihály”. A kiállítás rendezője, Szántó Judit úgy emlékszik, hogy Babits új verskötetét a megjelenésekor, 1933 novemberében küldte el a fiatal költőtársnak. Ez volt a válasza: A 7o//-kritikára és az Egy költőre versre. A doctor gratiaenek volt ez cselekedete - hasonlót nem egyet tudnék róla elmondani -, akinek Bóka László állított egy ünnepi alkalommal emléket (Magyar Csillag, 1943. 712. o.). Ki azt tanította, hogy a „szabadság a kegyelemben tükrözik” - az nem ismert haragot. Aki mindent megértett (láttuk a Fiatalok c. cikkének fent idézett soraiból), annak szinte életfunkciója volt a megbocsátás. A Babits-archívumban nincs adat arra, hogy József Attila miként fogadta Babits gesztusát. Talán - amit el nem küldött a Magad emésztő kezdetű vers lett volna a válasz. És a köszönet érte - Szántó Judittól tudom: a néki dedikált könyvet íróasztaláról nem