Beke József (szerk.): Radnóti-szótár. Radnóti Miklós költő nyelvének szókészlete (Budapest, 2009)
Tájékoztató
9 szerepeljenek a szótári feldolgozásban. Ugyanebből az okból - a kétszeres adatok miatt - a statisztikák is torz képet adnának akkor, ha a „törzsanyag” és az elkülönített rész szóanyagát egyesítenénk. Ezért a statisztikák e két verscsoport szókészletét külön-külön közük. Hogy a Radnóti által ki nem adott versek szóanyagát a szótári részben mellőztem, abban megerősítettek a költő alábbi szavai, amelyeket akkor vetett papírra, amikor József Attila hátrahagyott verseinek kiadásával foglalkozott: „A hátrahagyott verseken tűnődő néha föltekint a kéziratokból, érzi magán a költő szemrehányó tekintetét. Ezt nem vállalom - hallja a hangot” (Jegyzet József Attila hátrahagyott verseihez). Lehet, hogy a szótárszerkesztő is kap szemrehányó tekinteteket azért, mert nem a költő összes szavát dolgozta föl. Csakhogy a teljesség alapja egyébként is csak teljes, lehetőleg kritikai kiadás lehetne - beleértve a teljes prózai és levelezési anyagot -, nem pedig a folyamatosan gyarapodó, változó „összegyűjtött” kiadások egyike. A szótár a fent körülhatárolt „törzsanyag” magyar közszavaival foglalkozik, a tulajdonnevekről és az idegen szövegrészekről a Jegyzetek szólnak. Az idézetek mellett a lelőhelyek meghatározásai (rövidített, egyszerűsített) verscímeket adnak meg. Úgy gondolom, ez azért célszerű, mert így a kereső bármely kiadásban megtalálhatja őket. Néhány esetben, két azonos cím esetén szükséges volt ezek kiegészítése A, illetve В betűvel a következő módon: Emlék A = O, én! / szoknyás gyerek még... kezdetű vers. Emlék В = Aj, feszeskemellü / fecskenyelvü régi lány... Gyerekkor A = Csókák aludtak... Gyerekkor В = Már mozdulatlanul... Július A = Ilyen hőség sem volt... Július В = Düh csikarja... Zápor A = Csámpás zápor jött... Zápor В = Jókor menekülsz!... A verscímek az idézetek után lelőhelyként leginkább rövidítve, esetleg kisebb változással is szerepelhetnek: egyrészt az évszámmal kezdődőek más számok közvetlen közelében zavaróan hatnának, másrészt néha a teljes cím némi értelmezést is adhat az idézethez, pl. az ilyen versszöveghez: „Most érkezett...” (Együgyű dal a feleségről), egyébként csak: (Együgyű dal...). Ha az idézett vers számozott részekből áll, ezt a lelőhely közli: (Férfivers 2:6) = a 2. rész 6. sora. A sor száma mindig az idézet kezdetét mutatja. Ha a címszó az idézetben többször is előfordul, akkor az aktuális szó aláhúzva szerepel. A címszavak Mivel az írói szótár szerkesztője az alkotó valóságos nyelvhasználatát, tehát az elvileg parttalan „parole” jelenséget kénytelen a szótári korlátok közé, vagyis „langue” jelenséggé merevíteni, gyakran kerül nehéz helyzetbe egy-egy, többféleképpen is felfogható szövegrész grammatikai kategóriáinak megítélésében. így a címszavak szó faji besorolásának kérdésében sokszor nehéz dönteni akkor, ha a névutók és az igekötők határeseteiről van szó. A szakkönyv (A mai magyar nyelv rendszere I, 283) úgy fogalmaz ezek érintkezéséről, hogy „szófaji jellegük nem is mindig különül el egymástól élesen”. Az itt található, kétségesnek nevezett példa esetében: „varjak repülnek fekete károgással át a tá-