Bene Sándor: Egy kanonok három királysága. Ráttkay György horvát históriája - Irodalomtörténeti füzetek 148. (Budapest, 2000)
„Ab origine … usque ad praesentem annum”
A negyedik könyv a Habsburg hatalomátvételtől a 17. század elejéig halad, tehát szűk egy évszázadot tekint át. Az eseménytörténetet itt már a korábbinál gyakrabban szakítják meg kitérők, az író jelenére utaló, érzelmileg telített példázatok, felkiáltások, amelyek általában a bécsi kormányzat politikáját, a német katonaság mulasztásait tűzik tollhegyre. Zrínyi Miklós már hősi halála előtt lemondott báni hivataláról, s miután az uralkodó hosszabb ideig senkit sem nevez ki helyére, a zűrzavart felhasználva a török hatalmába keríti Kosztajnica várát, méghozzá árulás segítségével: Lostohar Simon kétezer aranyért eladja az ellenségnek. „Ebből nem sokkal később az Una és Kulpa folyók közti vidék végveszedelme következett, és jószerivel egész Horvátország olyan elhagyatott és feldúlt pusztasággá vált, amilyennek most is látjuk” - írja keserűen Ráttkay.195 Röviddel ezután Miksa császár szlavóniai ténykedésének elbeszélésére kerül a sor. Az uralkodó erővel veszi vissza a Korvin János által eladományozott birtokokat - mire a „kevés előkelő, akinek még az ország ősi szabadsága a szívén feküdt”, határozottan tiltakozik, s felháborodásukban kis híján János Zsigmondhoz pártolnak. A szerző kommentárjának indulata ezúttal átlépi mind a lojalitás, mind a kiegyensúlyozott historikusi előadásmód határait: „S bárcsak most is olyan elszánt lélek lakozna bennünk, hogy midőn a németek szégyenletes engedékenységét és határozatlanságát saját hasznára fordító mocskos trák nemzetség birtokainkat és azok határait dúlja, s erőszakkal és minden istentelen módon azokat magának rabolja, ugyanezzel a megfontolt szándékkal, bátor lélekkel és állhatatos erővel őseink nyomdokába lépve cselekednénk.”196 Végül a befejező lapokon, a török elleni harcokat lezáró zsitvatoroki béke hírét a horvát katonák és vezéreik elkeseredésével és dühével festi alá; az itt olvasható kirohanásnak - jóllehet az adott helyen csak a horvát sérelmek kiemelésére szolgál (ezt kapták cserébe azért, hogy Bocskai hadai ellen megvédték az országot) -195 Ráttkay 141. 196 Ráttkay 151. 85