Benkő Loránd: Magyar nyelvtudósok a XX. században. Méltatások, emlékezések (Budapest, 2010)
A „budapesti iskolá”-ról
niségeinek - alapjaiban azonos vagy közel álló tematikai, szemléleti és módszerbeli felfogásuk mellett is - nagyon is megvolt a maguk személyes, egyéni tudományos arculata. Voltak közöttünk inkább a már feltárt ismereteket magukba szívó, a fő nyelvi vonulatokat megragadó, áttekintő, higgadtan mérlegelő, rendszerező típusok, akik a szintetikus megoldások felé hajlottak; mások az újabb és újabb részletproblémák feltárásában jeleskedtek, ötletgazdagságukkal tűntek ki, mindenre gyorsan reagáltak, jobbára az analitikus vizsgálatokat kedvelték. Hogy csak a legjellegzetesebbeket említsem, az előbbiek közé tartozott részben Simonyi, de főként Gombocz és Bárczi, az utóbbiak közé Melich, Mészöly, Pais. Idézem Bárczinak saját magáról vallott nézetét: „...engem a részletkérdéseknél sokkal inkább a nagy összefüggések vonzottak. Persze egyáltalán nem néztem le soha a részlettudományokat, hiszen nagyon jól tudtam, hogy a szintézisek csak ezeken alapulhatnak... de általában... a széles tablók megrajzolása vonzott inkább." (MNy. LXX, 253.) A másik szélső póluson leginkább Melich áll, akinek még szintézis-törekvéseit is jobbára a részletek halmaza tette ki, ott azonban ragyogó dolgokat művelt; a nyelvi tények módszeres kezelésében, tételei sokoldalú bizonyításában, ötletességben, a nyelvtörténeti gondolkodásban nézetem szerint senki felül nem múlta a magyar nyelvtudományban. A magyar nyelvtörténeti iskola Simonyi, Gombocz, Bárczi szintetikus munkálkodása ellenére is az összefoglaló, átnézeti nyelvi képek megrajzolásában bizonyos hiányt szenvedett, adósságokat hagyott hátra. Érdekes, hogy Horger - aki lényegesen jobb nyelvész volt annál, amennyire a tudománytörténetre nem tartozó politikai okokból, az ismeretes József Attila-affér következtében el lett parentálva - a magyar nyelvészet szintézishiányát már 1913-ban kifogásolta: „Én a magam részéről - mondja Horger - csak azt tartom igazán sajnálatosnak, hogy a részlet-kutatás terén észlelhető igen serény és aránylag sikeres munkálkodással szemben feltűnően szegény a mi nyelvészeti irodalmunk egy-244