Bényi Károly: Utak, keresztek, keresztutak (Budapest, 2002)
UTAK - KERESZTEK - KERESZTUTAK Emlékezés A 20. század viszontagságaiból egy szelet: Bényi Károly gyermek- és ifjúkora, valamint háborús évei. Négyévesen kerül a zavarokkal küzdő Budapestről a Felvidékre. A szűk pesti utcák helyett a végtelennek tűnő horizont: ameddig a szem ellát, minden elérhető, meghódítható. Élvezi a szabadságot és a sarjadó demokrácia légkörét. Gimnáziumi, pozsonyi egyetemi évei alatt eredményesen sportol, tehetséges atléta. Úgy hajítja a gerelyt, hogy bizakodással álmodhatja: egyszer majd az olimpia... S mi jön helyette? A második világháború. Gerely helyett a gránátokat dobhatja messzire, riasztva az ellenfelet, védve-mentve katonáit. Ilyen és hasonló sorsot sokan éltek át. Bényi Károly életútja mégis különleges. Mert különleges a mindezt átélő ember. Személyiségéből - és írásából - árad a derű, a nyugalom, a bizakodás. Az az állandó belső ösztön, hogy adni, segíteni a legnagyobb öröm. Soha nem fél a veszélyektől, mert az foglalja el, hogy miként segíthet másokon. Úgy érzi, őt nem érheti baj. „Csak" az álmait zúzta szét a történelem. Nem bánja. Úgy véli, hogy ezt az életutat ajándékba kapta a gondviseléstől. A tövises életutat nem irigyeljük tőle, sokan átéltek hasonlót, de azt a rendíthetetlen hitet, bizalmat, derűt, életerőt, ahogy sorsa viszontagságait fogadta és legyőzte - azt igen! Bényi Károly