Bényi Károly: Utak, keresztek, keresztutak (Budapest, 2002)

UTAK - KERESZTEK - KERESZTUTAK Emlékezés A 20. század viszontagságaiból egy szelet: Bényi Károly gyermek- és ifjú­kora, valamint háborús évei. Négyévesen kerül a zavarokkal küzdő Budapestről a Felvidékre. A szűk pesti utcák helyett a végtelen­nek tűnő horizont: ameddig a szem ellát, minden elérhető, meghódít­ható. Élvezi a szabadságot és a sar­jadó demokrácia légkörét. Gimná­ziumi, pozsonyi egyetemi évei alatt eredményesen sportol, tehetséges at­léta. Úgy hajítja a gerelyt, hogy biza­kodással álmodhatja: egyszer majd az olimpia... S mi jön helyette? A második vi­lágháború. Gerely helyett a gráná­tokat dobhatja messzire, riasztva az ellenfelet, védve-mentve katonáit. Ilyen és hasonló sorsot sokan él­tek át. Bényi Károly életútja mégis különleges. Mert különleges a mind­ezt átélő ember. Személyiségéből - és írásából - árad a derű, a nyugalom, a bizakodás. Az az állandó belső ösz­tön, hogy adni, segíteni a legnagyobb öröm. Soha nem fél a veszélyektől, mert az foglalja el, hogy miként segíthet másokon. Úgy érzi, őt nem érheti baj. „Csak" az álmait zúzta szét a történelem. Nem bánja. Úgy véli, hogy ezt az életutat ajándékba kapta a gondviseléstől. A tövises életutat nem irigyeljük tőle, sokan átéltek hasonlót, de azt a rendíthe­tetlen hitet, bizalmat, derűt, életerőt, ahogy sorsa viszontagságait fogad­ta és legyőzte - azt igen! Bényi Károly

Next