Béri-Lichtner János: Együttélés. A zsidóság szerepe Magyarország legújabbkori történetében 1790-1918 (Budapest, 1995)
A dualizmus kora: útban a perifériáról a központ felé
re” szervetlenül, vagy leragadni hátul szervesen, így tette fel a kérdést a történelem. A szervetlen kapitalista fejlődésnek a szerves fejlődéshez mért felgyorsító hatását szemlélteti a cukoripar is. „A kiegyezés utáni években 9 új cukorgyár létesült, továbbra is csaknem kizárólag osztrák tőkések alapításaként, főleg a Kisalföld cukorrépa-termelő vidékén. Ezzel a cukorgyárak száma 1870-ig 26-ra emelkedett... 1888-ban az állam adó- és szállítási kedvezményekben létesítette a cukorgyárakat, erre két év alatt 4 nagy új cukorgyár létesült a Nagyalföldön (Hatvan, Szerencs, Selyp, Mezőhegyes), mind hazai tőkések és bankok alapításaként. A cukortermelés két év alatt megduplázódott. 1867 és 1890 között a cukortermelés évente átlagosan 9%-kal növekedett, s a termelés egynegyede kivitelre került.” (Magyarország története 1848-1890. 1021. Kiemelések tőlem.) A hatvani, a selypi és a sárvári modern cukorgyárakat a terménykereskedő és vasútépítő zsidó Deutsch család építtette. Ennek sarja volt Hatvány Lajos, az író és mecénás, Ady és József Attila barátja és pártfogója (Hatvány Bertalan mellett), akit a magát „keresztényinek és „nemzeti”-nek nevező új magyar kormány hívei jónak és sürgősnek láttak az első hónapokban kifejtett bokros teendőik között az „utcájától” megfosztani, s az utcát régi nevére visszakeresztelni. A könnyűiparnál maradva: 1880-ban létesült a hamarosan nagyhírűvé lett, exportra is sokat dolgozó Herz-féle szalámigyár, és 1882-ben alapította szerény húskonzervgyárát az addig csak terménykereskedő körökben ismert fiatal vállalkozó, egy bizonyos Weiss Manfréd. Az ő hitsorsosa a híres herendi porcelángyár megalapítója is. Az 1880-as évekre végbement a technikai forradalom a papírosiparban. Számottevő exportiparrá fejlődött a cellulóz- és papirosanyag-gyártás. A textilipar az osztrák és cseh gyáripar által támasztott verseny miatt nem tudott fejlődni. „Az Újpesti Pamutipar indulása jelzi pamutiparunk fejlődésének kezdetét (1887-ben, angol, német és hazai tőkével). Egy évtized múltán már ez a textilipar legjelentősebb ága. A 80-as évek végén ezt a helyet még a kékfestőiparból kinőtt kartonnyomás foglalta el, elsősorban a két gyorsan fejlődő és a műszaki haladással lépést tartó nagyüzem: a Goldberger és a Spitzer Gerzson-féle gyár révén.” (Magyarország története 1848-1890. 1083.) A hetvenes-nyolcvanas évek ipari fejlődését érzékeltető globális adatok: 1869-től 1890-ig az iparban foglalkoztatottak száma az egész országban 656 ezerről 871 ezerre nőtt, míg az iparban 98