Bibó István: Az európai politikai fejlődés értelme - Bibó István munkái 9. Centenáriumi sorozat (Budapest, 2012)
Az 1956 utáni helyzetről
helyezkedik el abban a politikai szemléletben, mely az önrendelkezési jogot csak gyarmati ország és gyarmatosító viszonylatában veti fel, de amúgy bármiféle nemzetközi területi vitát csak aszerint bírál el, hogy a szemben álló felek pillanatnyi kormányai melyik politikai táborhoz tartoznak: aszerint lesz a birtokló fél vagy területi épségét joggal őrző anyaország, vagy gonosz elnyomó, az elszakadni akaró fél vagy szakadár, vagy szabadságharcos. Ebben a szemléletben egy pártatlan szerv döntésének nem sok helye akad. Egy ilyen nem marxista (nem antimarxista, csak a-marxista) mú honi megjelentetéséhez semmi reményt nem fűzhettem. Angliai megjelentetésére gondtoltam tehát, mert ott volt néhány olyan barátom, akinek a segítségére számíthattam, s akik az emigráció legértelmesebb és politikailag legnívósabb szárnyához tartoztak. Utána érdeklődtem a kijuttatás formai szabályainak valamikor még a 60-as évek vége felé. A már akkor fennálló devizaszabályok szerint Magyarországról műtárgyak és más muzeális értékek mellett kéziratot sem lehet külföldre küldeni a Nemzeti Bank és a Szerzői Jogvédő Hivatal engedélye nélkül. Első olvasásra egy mellékgondolat nélküli elme csak arra gondolhat, hogy műtárgyak és egyéb nemzeti értékek között Zrínyi Miklós vagy Arany János vagy Bolyai János vagy József Attila egyedülálló és pótolhatatlan kéziratai azok, melyeket nem lehet a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül külföldre vinni. De már akkor köztudomású volt, hogy a magyar rendőrségnek és ügyészségnek legalábbis egy része ezt nem így értelmezi, hanem bármilyen, akárhány példányban is létező, nem egyszeri és nem pótolhatatlan kéziratra is vonatkoztatják; és azt óhajtják, hogy ezt külföldre küldés előtt a Nemzeti Bankon keresztül - mely igazában nem fontos ebben az ügyben - a Szerzői Jogvédő Hivatal nézze meg magának. Vagyis a devizajogszabályok között egy cenzúraszabályt kívántak felfedezni és felhasználni. Mindez azonban egyáltalán nem volt olyan egészen határozottan kimondva. A Nemzeti Bank néhány jogásza, akikkel akkor beszéltem, ebben a kérdésben nem látszottak egészen egyértelműnek, s azt hangsúlyozták, 389