Bibó István: Az európai politikai fejlődés értelme - Bibó István munkái 9. Centenáriumi sorozat (Budapest, 2012)
Kovács Gábor: Az elitektől a reális utópiáig
meg. Ő ugyanis mindig megpróbált az egyébként áthidalhatatlannak tartott vélemények között is olyan elemeket találni, melyek lehetővé teszik a párbeszédet. A „pogány” lehet nagyon felnőtt és érett egyéniség, mindazonáltal mégiscsak árva, egyedül van a világegyetemben. Valószínű, hogy a „pogány” ideáltípusa számára mindenekelőtt Nietzsche volt. Hiszen nemcsak édesapja irt egy rövid monográfiát a nagy lázadóról, hanem olvasmányjegyzéke tanúbizonysága szerint maga is olvasta és kivonatolta Nietzsche néhány művét.33 A nem-hívő árvasága nem volt Bibó árvasága, és nem kívánta ezt az árvaságot, ámde nem is kiáltott rá anathéma sit-et. Attitűdje itt is az volt, ami az életmű szövetének meghatározó szála: megérteni a másik ember álláspontját és tanulni belőle; a nagyon idegennek tűnő felfogás mélyén is meglátni a közös emberit. A nagyon elhasznált, de mégis igaz fordulattal: azt keresni, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. Ami ez esetben hívőt és ateistát összekötheti, az a keresztény/keresztyén tradíció egyik alapvető eleme; a Deus absconditus, a rejtőzködő Isten motívuma. Isten létezésének átélése a hívő számára sem triviális bizonyosság, hanem hosszú és keserves küzdelem eredménye. Csak ezt követően juthat el egy érettebb, tisztultabb istenhithez. A rejtőzködő Isten gondolatát Bibó a gondviselés egy olyan értelmezésével kötötte össze, mely legalábbis átbeszélhetővé teszi a hívő és hitetlen közötti távolságot. Az ezeket a problémákat tárgyaló szövegeket Három verselemzés címmel adjuk közre.34 Közülük a második és a harmadik kifejezetten teológiai problémákat boncolgat: Bibó egyrészt József Attila: Négykézláb másztam, másrészt Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat című versét elemezte. A verselemzés alkalmat adott hitre és gondviselésre vonatkozó nézetei kifejtésére. Szerinte mindkét költő egy paradoxonra döbben rá: 33 MTAKK Ms 5117/1-2 14 Csepregi András, 2011. -...szívemben nincs harag már, bosszú nem érdekel...” In Pénzes Ferenc-Rácz Sándor-Tóth-Matolcsi László, szerk, 2011. 74-87. 475