Bibó István: Visszaemlékezések - Bibó István munkái 12. Centenáriumi sorozat (Budapest, 2012)

Az 1956 utáni helyzetről - III.

kormányai melyik politikai táborhoz tartoznak: aszerint lesz a birtokló fél vagy területi épségét joggal őrző anyaország, vagy gonosz elnyomó, az elszakadni akaró fél vagy szakadár, vagy sza­badságharcos. Ebben a szemléletben egy pártatlan szerv dön­tésének nem sok helye akad. Egy ilyen nem marxista (nem anti­­marxista, csak a-marxista) mű honi megjelentetéséhez semmi reményt nem fűzhettem. Angliai megjelentetésére gondtoltam tehát, mert ott volt néhány olyan barátom, akinek a segítsé­gére számíthattam, s akik az emigráció legértelmesebb és poli­tikailag legnívósabb szárnyához tartoztak. Utána érdeklődtem a kijuttatás formai szabályainak valamikor még a 60-as évek vége felé. A már akkor fennálló devizaszabályok szerint Ma­gyarországról műtárgyak és más muzeális értékek mellett kéz­iratot sem lehet külföldre küldeni a Nemzeti Bank és a Szerzői Jogvédő Hivatal engedélye nélkül. Első olvasásra egy mellék­gondolat nélküli elme csak arra gondolhat, hogy műtárgyak és egyéb nemzeti értékek között Zrínyi Miklós vagy Arany János vagy Bolyai János vagy József Attila egyedülálló és pótolhatat­lan kéziratai azok, melyeket nem lehet a Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül külföldre vinni. De már akkor köztudomású volt, hogy a magyar rendőrségnek és ügyészségnek legalábbis egy része ezt nem így értelmezi, hanem bármilyen, akárhány példányban is létező, nem egyszeri és nem pótolhatatlan kéz­iratra is vonatkoztatják; és azt óhajtják, hogy ezt külföldre kül­dés előtt a Nemzeti Bankon keresztül - mely igazában nem fontos ebben az ügyben - a Szerzői Jogvédő Hivatal nézze meg magának. Vagyis a devizajogszabályok között egy cenzúra­szabályt kívántak felfedezni és felhasználni. Mindez azonban egyáltalán nem volt olyan egészen határozottan kimondva. A Nemzeti Bank néhány jogásza, akikkel akkor beszéltem, eb­ben a kérdésben nem látszottak egészen egyértelműnek, s azt hangsúlyozták, hogy a Nemzeti Bankot lényegében a kéziratért befolyó deviza hazajuttatása érdekli. S mindenki tudott, s azóta is tud arról, hogy tudósok sokasága küldi ki cikkeit és könyveit a Szerzői Jogvédő Hivatalra való tekintet nélkül közvetlenül 287

Next