Bíró Ferenc: A legnagyobb pennaháború. Kazinczy Ferenc és a nyelvkérdés (Budapest, 2010)

A nemzeti nyelv ügye а XVIII. század má­sodik felének és а XIX. század elejének I magyar történelmében a legfontosabb kér­dések közé tartozott: a nemzetfogalom korabeli történetével éppen olyan szo­ros összefüggésben van, mint az iroda-I lom státusával. A nyelvkérdés а XIX. szá-I zad első két évtizedében Kazinczy Ferenc munkásságával ér a tetőpontra. A magyar irodalomtörténeti hagyomány szerint ez a „nyelvújítási harc” ideje, s valóban: a folya­matosan zajló viták középpontjában min­dig a magyar nyelv ügye állt. A monográ- I fia a nyelvkérdés nemzetközi összefüggé- I sei és a hazai előzmények bemutatása után részletesen elemzi és lényeges vonatkozá­sokban teljesen új megvilágításba helyezi a magyar irodalom történetének ezt a kü­lönleges időszakát. Ennek egyik fontos fe­jezete az a grammatikai küzdelem, amely­nek tétje az egységes köznyelv kialakí­tása volt - Kazinczy alakját а XIX. század első évtizedében leginkább grammatikai elképzelésekkel viaskodva látjuk. A ma­gyar nyelv újabb kori történetében a nyelvi egység ügye a legfontosabb kérdések közé f tartozott, s ebben a széphalmi kúria lakó- I ja döntő szerepet játszott. Már ez is jelzi, hogy a megszokott „nyelvújítási harc” ki­­; fejezés nem fedi le Kazinczy küzdelmei­nek egészét, sőt maga a „nyelvújítás” - ha csak új szavak alkotását értjük rajta -, bár Ш.

Next