Bitó László: A korruptokrácia és a belső gyarmatosítás évei 2012-2016. Publicisztikák - esszék (Budapest, 2016)

„Bitó László kétkultúrás ember. Ezt a kifejezést a stock­holmi professzor, Klein György - Bitóval persze ismerik egymást, a jó emberek mind ismerik egymást - használta először. Azt jelezte ezzel, hogy a humán kultúra emberei na­gyon ritkán ruccannak át a természettudományok terrénumára. Fordítva viszont ez nincsen így: a ter­mészettudósok zöme, és - tegyük hozzá - értéke­sebbje otthonos az irodalom, a klasszikus zene, a szín­ház, a képzőművészet világában is." (* * *) „Bitó kétkultúrájú ember, vagyis hogy egy. Gyermekkorában író szeretett volna lenni, de mire eszmélhetett volna, már ki is telepítették a családjá­val. Később a komlói szénbánya aknáiban, csilletolás közben spekulálhatott az emberi sors forgandóságán. Ötvenhatban elköszönt hazájától, [a Bard College-ban megkezdett] tanulmányait a Columbia Egyetemen komplettírozta, hogy aztán kutatóorvosként a zöld há­lyog gyógyításában érjen el páratlan eredményeket. Ezek alighanem annak köszönhetők, hogy ő gyökere­sen másképpen közelítette meg a problémákat, mint társai; tipikus emigráns-hozzáállás ez, a számkivetett, a deportált, a »más«, a »csak magára számító ember« mentalitása. Hitt igazában, mert hívő ember, de olyan hívő, aki a felvilágosodással, a racionalizmussal nem szakított soha. Bitó ésszel hisz. A rendszerváltás után úgy döntött, a kalandot választ­ja: hazajött. Itthon kétirányú tevékenységet fejt ki. Egyrészt - talán az Amerikában töltött évtizedek után erre kicsit megszomjazva - roppant intenzív társasági életet él. Másrészt pedig ifjúkori álmát megvalósítva: ír; cikkek, tanulmányok, esszék után és mellett regé­nyeket is". Részletek Bácher Iván A Könyv, másképpen című írásából (Népszabadság, 2012. január 2.11. oldal)

Next

/
Oldalképek
Tartalom