Bitó László: A névtelen evangéliuma. Amely minden épet feloldoz az istengyilkosság förtelmes bűne alól (Budapest, 2011)

Ezt az ősi titkokat feltáró történetet a Názáreti Mester egy hithű tanítványa sugalmazta, aki névtelen akart maradni. Ne kérdezd, leírta-e valaha is pontosan ezeket a szavakat, mert ami­lyen mély a múltnak kútja, csak saját szkeptikus kérdésed visszhangja juthat el hozzád. Ám ha szótlan áhítattal merülsz el ebben az őszinte vallomásban, meghallod ama apokrif írások szerzőinek hangját, amelyek rég elvesztek, vagy a lángok martalékává váltak - vagy még nem kerültek felszínre az idők végtelen homokjá­ból. Ez a könyv annak a tanítványnak a szavait foglalja írásba, aki látta, mily gyötrelmekhez vezethet az elfogultság, a vakhit és gyűlölet. Ez a látomás késztette őt, hogy megörökítse a jóté­kony igazságot egy távoli kor számára, amikor az emberek belátják majd, hogy pár követője akart dicsszomjában emlékművet emelni önma­gának a Mester nevében, akinek még egy sátra sem volt soha. Az ő hatalomvágyuk állította szembe az ifjabb testvéreket az idősebbekkel. A körülmetéletlen új testvérek, összeesküdve Pál­lal, a korábbi Saullal, némították el az igaz tanút, aki csak titokban írhatott. Tekercseit mélyen elásta a sivatag homokjába, hogy üzenete csak a távoli jövőben juthasson el azokhoz, akik készek elfogadni: az, aki mondotta, „senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja ba­rátaiért”, kész volt a saját életét feláldozni, hogy barátját, Barabást kimentse Pilátus börtönéből. Sokan el fogják vetni ezt az igazságot: a szkep­tikusok, akik csak a saját igazságaikban hisz­nek - de lesznek, akik nem félnek próbára tenni szilárd hitüket, elfogadva mások hitének jogosságát. Azoknak szól ez a könyv, akik olyan múltra vágynak, amely képes békét és megértést teremteni a hitvallások között, megnyitva az utat egy boldogabb jövő felé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom