Bitó László: Ahogy láttam … 2004-2006 Két reményteljes, nehéz év (Budapest, 2006)

A Budára négy évtizedes amerikai tartóz­kodás után visszatért, mélyen katolikus családban nevelkedett úrifiú mintegy „spongyát rá" kiáltással túllépett mind­azon, amit '56 után megélt. Ki nem áll­hatja, ha emlegetik méltán világhírű ku­tató-orvosi teljesítményét. Zavarja, ha a magas magyar állami kitüntetés indoko­lásában a tudóst méltatják. Százötven tu­dományos publikációjáról, díjairól, a kie­melt módról, ahogyan a New York-i Co­lumbia Egyetemen beszélnek, írnak róla, szerényen hallgat. Ugyanis azóta még eredetibb (és pro­­vokálóbb) életművet tett le a nemzet asz­talára: eleddig nem kevesebb, mint hét könyvet, köztük két életrajzi és három bibliai regényt. Tavaly jelent meg a filozófia iránt élénk érdeklődést mutató fiziológus szépíró meghökkentő műve az eutanáziáról és az azt továbbfejlesztő, euteliának nevezett életviteli, morális kalauzról. A műnek je­lentős hazai visszhangja volt, és ez ideig négy nyelvre fordították le. 2004-ben kiadott első publicisztikai kö­tete után (Nekünk kell megváltanunk ma­gunkat. Egy humanista hitvallása) most, a 77. ünnepi könyvhétre cikkeinek máso­dik válogatását adjuk közre. „Kényes" je­lenségeket ismét mélyre tekintően elem­ző, közügyeket olykor kihívó nyíltsággal érintő könyvvel jelentkezik a hajdani ki­telepített, a komlói munkaszolgálatos bá­nyászok 56-os forradalmi tanácsának egy­kori elnöke, a Columbia Egyetem emeri­tus professzora, a magyar közíró.

Next