Bodnár György: Párbeszéd az idővel. Válogatott tanulmányok, esszék, kritikák (Budapest, 2009)
A visszazökkenő idő próbái
ÖRÖKKÉVALÓSÁG AZ IRODALOM PILLANATAIBAN Lengyel Balázs pályája esszékben elbeszélve A Zöld és arany (1988) a hetvenéves Lengyel Balázs visszatekintése önmagára, ezért egyszerre kell rögzítenie a változó időt és a visszatekintés pillanatát. A kritikus, aki egy pillanatra önmaga lesz müvei hőse, nem tehet mást, mint hogy válogat, kiemel, rendez, tehát vállalja a kameraállást, amelyet az életfok és az önértelmezés kijelöl. Lengyel Balázs nem most kezdte el mérlege elkészítését. Először vitái késztették rá, hiszen a reflexió mindig visszafelé is fényt vet. Azután az újraindulás lehetőségei szembesítették fiatalkori eszményeivel. Tíz évvel ezelőtt a Közelképek válogatott esszéiben már a világ- és irodalomértelmezés folyamatrajzába kellett belerejtenie önnön pillanatképét. S íme: a Zöld és arany újra a megállított idő lenyomata. Két okból is különleges figyelmet keltenek e könyvek: nemcsak belső tulajdonságaik határozzák meg őket, hanem azok a viszonylatok is, amelyek a szerző és a második világháború utáni magyar irodalom sorsa között kialakultak. Lengyel Balázs Újhold-ja körül ugyanis az 1945 utáni izgalmasan kereső és teremtő korszak új írónemzedéke gyűlt össze, amely a történelmi változások sodrában a Nyugat örökségének változtatva megőrző folytatását vállalta, s ezért nemcsak kortársaival bonyolódott újra és újra feltámadó vitába, hanem utókorával is. A viták tárgya a korfordulóhoz illően az új irodalom eszménye volt, amely már nem szolgálhatta csupán az irodalmi autonómia védelmét, hanem magába kellett fogadnia azokat az értékeket is, amelyek a társadalom változásaiból és az irodalom új szerepvállalásából nőttek ki. A végletes álláspontokra helyezkedve könnyűnek látszott és ma is könnyűnek látszik a döntés. Az autonómia védői joggal utasították el az irodalom közvetlen hasznosságának követelményét, bár ezzel kétségtelenül leegyszerűsítették az ellenérveket. A történelmi és társadalmi fordulat új irányzatai viszont ugyancsak joggal hirdethették, hogy az irodalomnak újra és újra ki kell küzdenie a maga autonómiáját, mint ahogy a korábbi egyenjogúsági küzdelmeiben is - például a Nyugat hőskorában vagy József Attila életművében - akkor teremtett igazi értékeket, amikor a korábbi szolgálat lezárása után függetlenségi programját újra összekapcsolta az új szakaszba lépő progreszszió eszményeivel. Az Újhold működése idején egy irányzatos magyar irodalom válaszolt a termékeny dilemmára - irányzatok programjaival és gyakorlatával jelezve a megközelítések lehetőségeit s mintegy dialógusban kifejezve a történelmi igazságot. A fordulat éve ezt az irányzatosságot föld alá szorította és megfosztotta intézményeitől, de a megközelítések különbözősége újra és újra megnyilatkozott, s a fejlődés folyamata hozzáigazodott a belső vitákhoz, az egymást kiegészítő irodalomeszményekhez. Lengyel Balázs történelmi pillanata erre az irányzatos korszakra esett, s aligha hagyhatta hatás nélkül újrainduló munkásságát. A Közelképek és a Zöld és arany tanúsága szerint Lengyel Balázs kitért a könnyű döntések elől és saját múltjának, valamint mindenkori jelenének kérdéseire nem végletes 435