Borsa Gedeon: Andreas Hess - A Magyar Könyvszemle és a MOKKA-R egyesület füzetei 6. (Budapest, 2013)

Borsa Gedeon: Andreas Hess

192 Borsa Gedeon hogy a magyar kancellár volt az, aki a legátuson keresztül szorgalmazta uralko­dójánál annak közbenjárását a pápánál Enea Silvio kardinálissá történő kreálása ügyében. Erőfeszítéseik eredményre vezettek: III. Calixtus 1456-ban valóban bíborossá nevezte ki Piccolominit, aki nem is maradt hálátlan. Ő volt ugyanis az, aki hatásosan közbenjárt V. Lászlónál, amikor az Vitézt a Hunyadiak elleni akciója során Budán lefogatta.926 Miután Carvajal hosszú évekig és folyamatosan tartózkodott hazánkban, kapcsolatai a királyi kancelláriát vezető váradi püspök­kel igen elmélyültek. A spanyol Carvajal, az itáliai Piccolomini és a magyarországi Vitéz kölcsönö­sen jól ismerték egymást, gyakori találkozásaik között pedig kapcsolatukat rend­szeres levelezés útján tartották fenn. A közöttük kialakult egyértelmű rokonszenv nem vezethető vissza kizárólag a törökök elleni küzdelem szervezésének közös törekvésére. Jelentős szerepe volt ebben mindhármójuk őszinte érdeklődésének az itáliai humanizmus iránt. Enea Silvio ez irányú, kiemelkedő írói, publiciszti­kai és költői tevékenysége egyaránt jól ismert. De Carvajal is vonzódott ehhez az irányhoz, amire baráti köre is utal: Enea Silvión kívül például a Bizáncból Velencébe települt Bessarion görög bíboros nyomdászat iránti érdeklődése is fel­tehetően erre a forrásra vezethető vissza.927 Szemügyre véve a fentiekben tárgyalt három főpapot, meg kell állapítani, hogy ebben az előkelő társaságban Vitéz nem játszott alárendelt szerepet. Ő két­ségtelenül a magyarországi humanizmus nem csupán időrendben első, de ösz­­szességében is vezető alakja. Jóllehet feltehetően sohasem járt Itáliában, mégis teljes egészében magáévá tette az onnan kisugárzó új gondolatokat. Vitéznek a meglehetős elszigeteltségében kifejlődött humanista érdeklődése szinte rejté­lyesnek tűnhet. A megoldást ehhez a korai itáliai humanizmus egyik jeles alakja, az idősebb Pier Paolo Vergerio (1370-1444) személye adja, aki Zsigmond király szolgálatában 1418-tól egészen 1444-ben bekövetkezett haláláig Magyarorszá­gon élt. Utolsó éveiben szorosabb kapcsolatba került vele a fiatal Vitéz, aki a bu­dai királyi kancellárián dolgozott. Vergerio sokszor tartózkodott Vitéz házában, aki tőle vette át és tette magáévá - nemzetközi mércével mérve igen korán - az új itáliai felfogást.928 Vitéznek éppen udvari beosztása miatt sokirányú külföldi kapcsolatot is si­került kiépítenie. Különös érdeklődéssel fordult az asztronómia és asztrológia irányába. Peuerbachhoz fűződő kapcsolatairól a fentiekben már szó esett. E bécsi professzor kimagaslóan legnevesebb tanítványa Joannes Regiomontanus volt. A nemzetközi hírű és jelentőségű tudós udvari csillagászként lépett Vitéz szolgá­latába, és rendezte sajtó alá Peuerbach egyik legjelentősebb munkáját, a hold- és napfogyatkozások kiszámítására szolgáló táblázatokat. A váradi püspök tiszte­letére ezeket azután „Tabulae Waradienses”-nek nevezte el.929 Regiomontanus 926 1457. augusztus 10. - Fraknói, Vitéz 118-119,125-127. 927 Gómez Canedo i. m. 269-272. 928 Filológiai Közlöny 1955. 521-533. 929 Nyomtatásban megjelent: Viennae Austriae 1514 Joannes Winterburger. - Langer, Eduard-

Next