Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A szemtől szembe és forrásvidéke - Irodalomtörténeti füzetek 134. (Budapest, 1994)
József Attila-párhuzamok
„vérbő eper” és a „kalász” már egyben a beteljesülést követő elmúlást és a vihar ördögszekereit is asszociálja, a csattanó mennydörgéssel és villámmal — s a kaszaél, ugyan ki nem mondott, de vizuálisan önkéntelenül elénk vetítődő ezüstös villanásával.157 Voltaképpen ugyanezt tudjuk elmondani Déry ezüstjeiről s részben aranyairól is. Jelenlétük nem kerülheti el a figyelmet, a leírások hangsúlyos részleteit ékesítik. Ám igen nehéz, sőt erőszakolt lenne mögéjük bármiféle tartalmi vagy éppen hangsúlyosan ideologikus elgondolást odarajzolni. Az viszont csak természetes, hogy megjelenéseikhez hangulati elemek is társulnak. Az első novellában az ezüst alapjában véve a hideg, éjszakai utca kelléke; annak idegenségét húzza alá, amikor — letartóztatásukat elkerülendő — a fiatalok kirajzanak a kocsmából a sztrájk előtti éjszakába (30.). Jóval bonyolultabb az ezüst használata A zálog nyitóképében. Ernszték bérlakása, illetve háza és a hozzá tartozó kert csillog a kora márciusi esti hold fényében, háttérben a Müggelseével. Annak hullámaiból tükröződnek elénk az ezüstös fénypászmák (79.). A holdfény és a hozzá tartozó árnyék kettéosztja a tavaszi neszekkel teli kertet, színpadszerűen ezüst porfüggönyt terítve a kert sötét része elé (79.). A hosszan és részletezőn hullámzó leírás egyik legszebb részlete a virágzó mandulafák képe, amelyek a szappanbuborék könnyedségével lebegnek — mint ezüsthabos golyók (82.). Ebbe az idillbe hasít bele a kerti csengő hangja, majd — A rendőrségtől! Kinyitni! — kiáltás s az a pisztolylövés, amellyel a merénylők Ernszt életére törtek. A holdfény, a jegenyék távoli árnyai, az éjjeli madár boldog kiáltása és a mandulafák magasba emelkedő ezüsthabos golyói, illetve ezek kisregénybeli optikája egy másodperc törtrésze alatt megváltozik. Nem csupán önmaga szépségét hordozza már, hanem egyben ellentétévé is válik egy ember teremtette gyilkos világnak, amelyet természetellenes erők, indulatok irányítanak. Az éjszaka, a természet fényei végül is arra szolgálnak, hogy annál sötétebb színekben jelenjék meg előttünk a támadók sakáltermészetű agressziója. Az ezüst ezt követően már csak a kisregény egyik befejező szakaszában tér vissza, szinte jelképszerűen, miután oly sokáig voltunk kénytelenek nélkülözni fényeit Hintzének az előbbi fe68