Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A szemtől szembe és forrásvidéke - Irodalomtörténeti füzetek 134. (Budapest, 1994)

József Attila-párhuzamok

JÓZSEF ATTILA-PÁRHUZAMOK Vers és próza csillogó ezüstje Nem e tanulmány feladata József Attila és Déiy kapcsolatának a feltérképezése. Nem kétséges azonban, hogy az író azon kevesek egyike volt, aki még életében elismeréssel szólt a köl­tőről. Közeli, baráti vonzalmak fűzték hozzá, annak ellenére, hogy csak 1927-ben ismerkedtek meg,150 s hogy a legelső ta­lálkozáskor még nem tudtak igazán egymás iránt felmelegedni (elsősorban Déry tartózkodása miatt). 1 Barátságuk lassan és fokozatosan mélyült, bár Déiy gyakori vándorlásai minduntalan megszakították e folyamatot. „Ha Németországból, Olaszor­szágból, Norvégiából... hazatértem megpihenni — olvasható az ítélet nincs József Attiláról szóló költői fejezetében —, hozzá való szeretetem, mely távollétem alatt is növekedett, mindig felkereste, s meg is találta; ilyenkor fél éjszakákon át jártuk vitatkozva az utcákat, befejezésül rendszerint nálam is aludt.”152 Hogy az 1932. december 30. és 1933. január 12. közötti néhány nap alatt sor került-e ilyen találkozásra, s megbeszél­ték-e azokat a torokszorongató gondokat, amelyek a mozgalom ellentmondásaival s a német fasizmus uralomra jutásával függtek össze, s amelyek mindkettőjük sorsát közvetlenül is érintették, legfeljebb csak találgathatjuk. Egy bizonyos: a Szemtől szembe számos részlete rímel és válaszol József Attila egykorú szövegeire. S Déry és a költő gondolkodási trendjében is nagyon sok a hasonló vonás, annak ellenére, hogy egyes kérdések megítélésében jelentős fáziselto­lódások figyelhetők meg közöttük. Ezért annak ellenére, hogy filológiailag nem bizonyítható 1931 közepe és 1933 augusztusa közötti tartós szellemi kapcsolattartásuk, e jelenségekkel mint párhuzamokkal mégis feltétlenül foglalkoznunk kell. (Már csak 65

Next