Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A szemtől szembe és forrásvidéke - Irodalomtörténeti füzetek 134. (Budapest, 1994)
József Attila-párhuzamok
azért is, mert a Szemtől szembe néhány vonatkozása egyértelműen arról árulkodik, hogy Déry távolról is figyelemmel kísérte József Attila sorsát és munkásságát, s hogy a költő és a KMP vezetése között támadt konfliktusról is tudomása volt.) Munkásságuk párhuzamát egy nem túlságosan fontosnak látszó, de mégis feltűnő jelenséggel nyitjuk: az ezüst színeknek azzal a kitüntetett szerepével, amely mindkettőjük leírásaiban közös. E csillogó, titokzatos fényfoltok legalább olyan gyakran fordulnak elő József Attila tájverseiben, mint Déry hol film-, hol színpadszerűen megszerkesztett táj- vagy városképeiben. József Attila „ezüstjeire” először Szabolcsi Miklós figyelt fel 1958-ban egy József Attila és Derkovits Gyula-párhuzam keretein belül. Derkovits példájából indul ki, akinek festészetében az ezüst szín — legalábbis utolsó alkotói korszakában — szinte minden képén megjelenik. A Rézkarcoló, a Nemzedékek, a Szövőmunkások és a Hídépítők vásznai mellé felsorakoztatja a Förgeteg, a Nyár, a Fagy, a Téli éjszaka egy-egy sorát, kifejezését, s megállapítja, hogy József Attila színei között az ezüstnek majdnem olyan kivételezett szerep jutott, mint Derkovits képein. Derkovitsot illetően egyben idézi a művész első monográfusának, Artinger Imrének a megállapítását is, mely szerint az ezüst e képeken „a hajthatatlan céltudatosságot jelképezte”;154 József Attila e színhasználatával kapcsolatban azonban nem kíván túllépni a puszta ténymegállapításon. Szabolcsi „látleletét” kiegészítve — a tanulmány egy akadémiai ülésszakon került felolvasásra — Németh Lajos tovább árnyalja a kérdés Derkovitsra vonatkozó részét. Felfogása szerint a színek, ti. a fémszínek (az ezüst mellé az aranyat is odaértve) használatának „Derkovitsnál igen mély okai voltak”, hiszen elméleti kérdésekkel is foglalkozva a festő központi kérdésként kezelte a színszimbolikát. Szerinte Derkovits a fémszíneket, mindenekelőtt az ezüstöt „sajátosan a proletár miliőt sugárzó színeknek, új monumentális stílus alaphangjának tekintette.”155 Ugyanakkor a kérdés József Attilára vonatkozó részét Németh nyitva hagyta, mondván, tudatosan használta-e a költő e jelzőket, s volt-e egyetemesebb jelentőségük a pillanatnyi hangulat érzékeltetésén túl, azt további elemzéseknek kell eldönteni. Meglehetősen kényes feladat. Az elhangzott előadások óta 66