Botka Ferenc: Déry Tibor és Berlin. A szemtől szembe és forrásvidéke - Irodalomtörténeti füzetek 134. (Budapest, 1994)
József Attila-párhuzamok
megjelent Sein und Zeit Szilasi Vilmos egyik legkedvesebb könyvévé vált. Még jó barátjának, Babits Mihálynak is megküldte, azt állítva róla, hogy „remekmű”.186 Hogy a nagy filozófiai műveltségű költő milyen mélységben tanulmányozta, nem tudjuk. Szabolcsi Miklós szerint azonban e mű talán még József Attila kezébe is eljutott, legalábbis erre lehet következtetni, szerinte, az Eszmélet egy részletéből.187 Egy bizonyos, Déry nem rágta át magát e rendkívül nehéz olvasmányon. Nagyon valószínű azonban, hogy Szilasitól többször is hallott az időnek arról a központi szerepéről, amelyet az Heidegger rendszerében az emberi tudat, az „ittlét” értelmezésében játszott: arról, hogy „ittlétünk”, tudatunk működésének alapja és előfeltétele — az idő; hogy végül is létezésünk valamennyi alapkérdéséhez az idő adja meg a kulcsot.188 (A heideggeri „időbeliségnek” ezeket a vonatkozásait egyébként a Lét és idő „könnyebb”, a hétköznapi gondolkodással összefüggő zárófejezeteinek puszta áttekintésével — maga Déry is érzékelhette.) S ha most felidézzük a trilógiának azokat a részleteit, amelyekben az időről hangsúlyosan esik szó, lásd például Emszt álmát, látomását, Germon emlékeinek feltámadását vagy Borisz és Vera kapcsolatának válságát, akkor bizonyára láthatóvá válnak előttünk az író emberábrázolásának olyan aspektusai is, amelyekről korábban — a bergsoni indítékok részletezésénél — nem szóltunk. Nevezetesen, hogy a külső és belső idő működési mechanizmusának a leírásánál az író az egyén és a világ kapcsolatának olyan vonatkozásait villantja fel, amelyek túlmutatnak az úgynevezett „visszatükrözési elmélet” leegyszerűsített tételein. Megsejtetnek valamit az emlékezés működéséről, az én „öngeijesztő” tulajdonságairól, a megismerés olyan tartományairól, amelyek mögött felsejlenek az idő értelmezésének heideggeri kontúrjai. Egyben azonban e részletek azt is érzékeltetik, hogy e „kölcsönvett” filozófiai gondolatfoszlányok Déry kezében alapvetően eszközzé, ha úgy tetszik, segédfogalmakká váltak, amelyek arra szolgálnak, hogy segítségükkel az egyén és a világ közti kapcsolatot, kölcsönhatást — a maga szuverén koncepciójához igazítottan — írja le, illetve értelmezze. S itt érünk a József Attila és Déry—párhuzam legutolsó pontjához. Az Eszmélet világértelmezése bizonyos tekintetben 82