Császtvay Tünde (szerk.): Reviczky Gyula összes verse II. Kritikai kiadás - Források az Országos Széchényi Könyvtár gyűjteményéből (Budapest, 2007)

„Volt világa, csakhogy disszonáns, volt hite, de próféta kívánt lenni, volt szerete­­te, de oda szállt le vele, honnan kiemel­kedni szokás. [...] Zengi a szerelmet és csalódást, a hitet és lemondást, a hazát és világeszmét, a boldogságot és »őrült« kínokat, a szenvedést és örömöket.” Tóth Sándor „Az újabb magyar költészetben leginkább ketten képviselik a szerelmi lírát: Endrő­­di Sándor és Reviczky Gyula. Endrődi Sándor ragyogóbb színekkel fest, dalainak zenéje csábosabb, a hangulatok, melyeket tükröztet, megkapóbbak, viszont Revicz­ky Gyula változatosabb a hangban, és sok­szor mélyebb.” KORODA PÁL „Nem hódított rohamosan. Nem üstökös ő, mely hirtelen támad, fényével betölti a világot s aztán épp oly hirtelen eltűnik, de ragyogásának visszfénye örök időkre megmarad az emberiség lelkében.” Luby Sándor „Egy költőnk sem szól annyit a lét legna­gyobb kérdéseiről, s egy sem mutatja be magát oly leplezetlenül az élet küzdő te­rén. Nem a puszta érzések költője ő, in­kább a gondolatoké. Filozófus és költő egy személyben.” PATYI István „Reviczky borongó kedély, de költői az ér­zésben, a felfogásban, az előadásban. [...] Pesszimizmusa nem affektált, természete ez neki; eszméi, gondolatai komor világ­ban szállnak, s a költő találja otthonát ab­ban a magányban, mely vigaszt keveset nyújt, de eszméket ébreszt [...]” Egyetértés

Next