Csörsz Rumen István: Szöveg szöveg hátán. A magyar költészet variációs rendszere 1700–1840 - Irodalomtörténeti füzetek 165. (Budapest, 2009)
Nótajelzés és minta
Egy ilyen gyanúm vezetett el Csokonai egyik humoros köszöntőjének forrásához.33 A Zöld Ferenc, kék Ferenc kezdetű paródiát egy kollégiumi rivális diák, a Karinthy-féle Steinmannra emlékeztető Tóth Ferenc „dicséretére” írta, dallamként pedig egy népszerű lánycsúfoló részleteit használta fel. Ezt Jaj már, mert már oda leányságom, illetve Kriska, Kriska, miért jöttél idei kezdettel énekelték akkortájt,34 s mindössze egyetlen rövid sorocska jelöli az áthallást (ráadásul a kritikai kiadásban félreolvasták, ezért nem tűnt föl senkinek): „Mert meg égett a’ kis Tiló”. Olyan ez, mintha Csokonai egy szellőzőnyílást vágott volna a gúnyvers falán, ahol „befújhatott” a nótajelzett dallam eredeti szövege. Ez a felfogás — pastiche-technikaként — még a jelenkorban is hat. József Attila fejében például a Holt vidék megírásakor a Káka tövén költ a ruca kezdetű reformkori dallam járhatott. Ennek mind metrumát, mint a 4-5. sor poétikai összekapcsolódását megőrzi, ráadásul - ahogyan Stoll Béla írja a kritikai kiadás jegyzeteiben - „A két szöveget a káka szó is összeköti”.35 Az ad nótámmal felidézett szövegek bedolgozására vagy parafrazeálására bőségesen találunk példákat. Csokonai, ha azonos dallamra írt alkalmi verseket, többször használta ugyanazokat a jól bevált szavakat, amelyek pontosan követték a dallam ritmusát (akár azon az áron, hogy a jelentés kicsit nyakatekertté vált). Ezzel büszkélkedett barátja, Pálóczi Horváth Ádám is a Strassburger nevű divatos tánc dallamára írt verse kapcsán, amely ugyan quodlibetszerű, laza asszociációkra épülő szöveget eredményezett, mégis mindenki könynyen megtanulta, hiszen nem volt más célja, mint a dallam szöveges közvetítése.36 Kazinczynak írja: 33 A nyomozásról részletesen: Csörsz 2007c. 34 RMKTXVIII/8, 114.SZ. 35 Stoll 2005, III, 180. 36 Az Egy érthetetlen ének (Csipkebokor, kormos agyag...) a legismertebb, radikálisan variálódott Pálóczi-vers. Részletes elemzése: Csörsz 2005a. Az egykorú énekvers-koncepciók felől: Hovánszki 2007, 333-336. 99