Csurgó Bernadett: Vidéken lakni és vidéken élni. A városból vidékre költözők hatása a vidék átalakulására: a város környéki vidék (Budapest, 2013)
A városból kiköltözők hatása a vidék átalakulására: a Buda környéki falvak példája - 2. rész: Elemzések
Ezért az új építésű lakóparki sorháztól a felújított kockaházig mindenféle háztípusban élnek ilyen típusú kiköltöző családok. Nem fordítanak különösebb figyelmet a házak térbeli-társadalmi elkülönülésére, nem preferálják sem a helyi lakosság, sem a hozzájuk hasonlóan városi kiköltözők társadalmi közegét. Kapcsolataik alapját a szomszédság jelenti. Lényeges azonban, hogy ezek a családok a hétvégét jellemzően otthon töltik, hogy élvezzék a vidéki életet. A szolgáltatásokat hét közben azonban a városban veszik igénybe. Hét közben a rekreációs tevékenységüket is a városban végzik: pl. mozi, koncert. Ugyanakkor hétvégén minden szolgáltatást a közelben vesznek igénybe (vásárlás, szórakozás stb.). Ezek a közelben végzett tevékenységek megszüntetik a családok izolációját és bekapcsolják őket a helyi társadalmi életbe. Még inkább kapcsolódnak a helyi társdalomhoz azok a családok, ahol az egyik fél (döntően a feleség) inaktív és a gyerekek a helyi iskolákba, óvodába járnak. A nem dolgozó nők a környéken, a vidéki központokban végzik mindennapi tevékenységüket, és itt találkoznak egymással is. Az anyák közötti kapcsolatokból aztán családi kapcsolatok lesznek. Ezek a családok új módon használják a földrajzi teret és a társas kapcsolatok új formáit alakítják ki, egyre kevésbé kötődnek a városhoz, egyre jobban érzik magukat vidéken. Vidékreprezentációjuk és a hozzá kapcsolódó mindennapi gyakorlatuk alapján ezeket a családokat a VIDÉKI CSALÁDI idill típusba sorolom, a vizsgált családok közül 15 tartozik ehhez a típushoz. Végül a harmadik típusba azokat a családokat sorolhatjuk, ahol a kiköltözés fő motivációja a magasabb státuszú lakóingatlan megszerzése és ezzel a család magasabb státuszának biztosítása volt. Vidékdiskurzusukban lakóhelyük sokszor nem jelenik meg tisztán vidékként, a vidék számukra inkább távoli, elmaradott területként definiálódik. Lakóhelyüket vidékiesnek tekintik, ahol tisztább a levegő, zöldebb a táj és csicseregnek a madarak. Ezek a családok a városba járnak dolgozni, iskolába is oda viszik a gyerekeiket, és ott vesznek igénybe minden szolgáltatást. Szerintük vidéken semmi nincs és nem is építenek ki szinte semmilyen társadalmi kapcsolatot. Alapvetően alvótelepülésként használják a falvakat, amit a vá-251