Csurgó Bernadett: Vidéken lakni és vidéken élni. A városból vidékre költözők hatása a vidék átalakulására: a város környéki vidék (Budapest, 2013)

Elméletek és megközelítések a város és vidék kapcsolatáról - 1. rész: A konstruktivista vidékszociológia elmélete és empirikus megközelítései

hivatkozva határozza meg az alapvetően vidéki térben az életforma ideáltípusát, amelynek fő elemei a (1) diszkrimináció, tehát hogy a vidéki emberek előítéletesek, a (2) bizonytalanság, a vidéki élet ki­hívásai, a (3) befelé fordulás, amelynek jellegzetes példája az 1960-as 70-es évek „vissza a földhöz mozgalma” és a (4) csalódás, ami a vál­tozatlanság, a minden ugyanaz érzéséből származik. A modell al­kalmazásának példája során Halfacree dokumentumokra, korábbi kutatási eredményekre támaszkodik, és nem kínál módszertani fo­gódzókat vagy elemzési példákat a modell konkrét kutatási alkal­mazására. Mégis ez a modell tekinthető az egyik legrészletesebben kidolgozott elméleti-módszertani alapjának a vidékreprezentációt középpontba állító vidékkutatásoknak, alkalmazására saját kutatási eredményeim elemzésekor magam is kísérletet teszek. A továbbiakban néhány konkrét kutatás példáján keresztül muta­tom be a vidékdiskurzusok elemzésének módszerét és eredményeit. Célom a módszerek és megközelítések sokszínűségének illusztrálása. Diskurzusok a vidékről a politikában A diskurzusok sokszínű elméleti megközelítése mellett a diskurzusok empirikus kutatása is rendkívül szerteágazó a vidékszociológiában. Frouws (1998) konkrét társadalom-politikai szövegek elemzésén ke­resztül megállapítja, hogy a diskurzus megkonstruálja saját tárgyát, jelen esetben a vidéki területet és annak ruralitását. Frouws szerint Hol­landiában a vidék értelmezésének és reprezentációjának három jelleg­zetes típusa van: az agrárius, amelyben a mezőgazdaság és a farmerek jelennek meg, az utilitárius, amelyben a fő hangsúly a gazdasági ver­senyképességen, a fejlődési lehetőségeken van, és a hedonista, amely a kulturális értékekre, a vidék szépségére fókuszál. A diskurzusnak alko­tó hatalma van: a képeken, képzeteken, állításokon keresztül jelentéssel ruházza fel a világot önmagunk és mások számára egyaránt. A külön­böző szereplők (pl. farmerek, vidéki emberek, politikusok) szelektíven jelennek meg ebben a társadalmi reprezentációban, eltérő helyzetükből, társadalmi kapcsolataikból, érdekeikből adódóan (Frouws, 1998). 43

Next