Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek - Eszmetörténeti könyvtár 17. (Budapest, 2012)
II. Értelmezések - kontextusok
„L. Y. maga keresztényből lett pogány: a legnehezebb érzés a pogányságban az árvaság: oly világban élni, melyből hiányzik az Isten szeretete, gondoskodása s az ima kapcsolata. De az árva itt is, mint mindenütt, függetlenebb és érettebb a többinél."31 A töredék az életmű egészéből kiszakítva értelmezhető lenne akár az ateizmus dicséreteként is. Azonban nem erről van szó. Bibó gondolkodásának egyik fő jellemzője, a másik ember álláspontját megérteni akaró empatikus készség nyilatkozott itt meg. О ugyanis mindig megpróbált az egyébként áthidalhatatlannak tartott vélemények között is olyan elemeket találni, melyek lehetővé teszik a párbeszédet. A „pogány" lehet nagyon felnőtt és érett egyéniség, mindazonáltal mégiscsak árva, egyedül van a világegyetemben. Valószínű, hogy a „pogány" ideáltípusa számára mindenekelőtt Nietzsche volt. Hiszen nemcsak édesapja irt egy rövid monográfiát a nagy lázadóról, hanem olvasmányjegyzéke tanúbizonysága szerint maga is olvasta és kivonatolta Nietzsche néhány művét.32 A nem-hívő árvasága nem volt Bibó árvasága, és nem kívánta ezt az árvaságot, ámde nem is kiáltott rá anathéma sit-et. Attitűdje itt is az volt, ami az életmű szövetének meghatározó szála: megérteni a másik ember álláspontját és tanulni belőle; a nagyon idegennek tűnő felfogás mélyén is meglátni a közös emberit. A nagyon elhasznált, de mégis igaz fordulattal: azt keresni, ami összeköt, és nem azt, ami elválaszt. Ami ez esetben hívőt és ateistát összekötheti, az a keresztény/keresztyén tradíció egyik alapvető eleme; a Deus absconditus, a rejtőzködő Isten motívuma. Isten létezésének átélése a hívő számára sem triviális bizonyosság, hanem hosszú és keserves küzdelem eredménye. Csak ezt követően juthat el egy érettebb, tisztultabb istenhithez. A rejtőzködő Isten gondolatát Bibó a gondviselés egy olyan értelmezésével kötötte össze, mely legalábbis átbeszélhetővé teszi a hívő és hitetlen közötti távolságot. Az ezeket a problémákat tárgyaló szövegek Három verselemzés címmel jelentek meg. Ezek közül a második és a harmadik kifejezetten teológiai problémákat boncolgat: ezekben Bibó egyrészt József Attila: Négykézláb másztam, másrészt Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat 31 Bibó István olvasmányjegyzéke és kivonatai (1930-as és 1940-es évek), MTAKK Ms 5117/1. 32 MTAKK Ms 5117/1-2. 284