Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek - Eszmetörténeti könyvtár 17. (Budapest, 2012)
III. Értelmezések és alkalmazási kísérletek
jelző hozzájárulásával gazdagította is Bibó elemzéseit: meghosszabította Dietrich Bonhoeffer börtönleveleinek egy részletével. Az 1944. július 16-án kelt híres levélben a Hitler elleni összeesküvésben való részvétele miatt később kivégzett teológus Isten gyengeségéről és szenvedéséről, valamint az életét - Isten indítására - Isten nélkül élő, felnőtté vált emberről gondolkodik.7 A szerkesztők eljárása nyomán az a látszat alakult ki, mintha maga Bibó összegezte volna elemzéseinek teológiai tartalmát Bonhoeffer szavaival. Ennek a látszatnak a hatása alatt több értelmező a verselemzésekben megfogalmazott bibói gondolatok közös nevezőjének tekintette Bonhoeffer szavait, önkéntelenül is azokon keresztül olvasta Bibót, majd Bonhoeffer gondolatainak a koordinátarendszerében kereste Bibó üzenetének a lényegét. Ebből adódhat, hogy az értelmezések többnyire Isten mindenhatóságának és a gondviseléshit teológiai reflexiójának a problémájára koncentrálnak.8 Kétségtelen, hogy József Attila versének elemzésében Bibó érinti a teodícea kérdését és Isten mindenhatóságának a problémáját, Radnóti Miklós versének a magyarázatában pedig fontos gondolatokat fogalmaz meg a gondviseléshitről. Az is kétségtelen, hogy a kettő teológiailag összefügg, az összefüggést pedig még alá is húzza az értelmezési keretként kiválasztott Bonhoeffer-idézet. Az így kialakult értelmezési mezőben viszont nem látszik az Illyés Gyula vers elemzésének a miértje és a szerepe. Az olvasóban az a benyomás alakulhat ki, mintha a súlyos és karakteres teológiai témákat érintő második és harmadik verselemzéshez képest az Églakók elemzése Bibó számára csupán játékos kísérlet volna, amolyan ujjgyakorlat, amivel bemelegít, mielőtt a szót komolyra fordítaná. Talán ennek az optikai csalódásnak köszönhető, hogy a tíz évvel ezelőtti forrásközlés újdonsága mindeddig nem indított senkit arra, hogy felülvizsgálja azt a képet, amit a kutatók a verselemzések első publikációja nyomán alakítottak ki. Az első közlés és az azt követő értelmezések egy másik félrevezető benyomást is kialakíthattak: azt, hogy Bibó, mint afféle műkedvelő teo-7 A teljes levél: Bonhoeffer, Dietrich, 3999.167-170. 8 Ezt a hagyományt Vályi Nagy Ervin alapozta meg. Lásd Vályi Nagy Ervin: Gondviseléshit - kontra és pró. Bibó István Uchroniája elé. In Bibó-emlékkönyv, 1991. II. 373-379. Kovács Gábor már tud arról, hogy a Bonhoeffer idézetet nem Bibó iktatta be, de értelmezési kísérlete nem szakad el a hagyománytól. Lásd Kovács Gábor, 2004. 423-426. Ferencz Győző is Bibó saját hozzájárulásának tekinti a Bonhoeffer levélrészletet. Lásd Ferencz Győző, 2005. 612-614. 497