Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek - Eszmetörténeti könyvtár 17. (Budapest, 2012)
III. Értelmezések és alkalmazási kísérletek
gában álló és személyes mozzanat marad, olyan határélmény, ami az álmodozó közösség életét, énképét és istenképét nem változtatja meg. Négykézláb másztam József Attila és Radnóti Miklós verse szintén az erőszak problémájával szembesíti az olvasót. A perspektíva azonban különböző, az elemző Bibó István megközelítése is módosul. A módosult megközelítésben pedig háttérbe kerül a főtéma, az erőszak kérdése, és részletesebb reflexiót kap a melléktéma, a gondviseléshit és a hozzá kapcsolódó istenkép. Az első vers perspektívája, és a második és harmadik vers perspektívája között az a döntő különbség, hogy míg az Églnkók hőse nem közismert alak, akinek a történetét el kell mondani, s csak ez alapján lehet átadni az üzenetet, addig József Attila és Radnóti Miklós olyan költők, akinek az életútját elég részletesen ismerjük, s életrajzuk hátterén el tudjuk helyezni egyes szám első személyben elmondott önreflexiójukat. Ebből adódik, hogy tudunk arról, amit nem mondanak el, amit természetesen Bibó is tud, de amire nem utal, az erőszakról, ami őket, csakúgy, mint Illyés Gyula béreseit, arra készteti, hogy feltegyék a „ki segít" kérdését, és olyan gondolatokat fogalmazzanak meg, amelyek kapcsolatba hozhatók a mindenhatóság és a gondviseléshit problémáival. A perspektívaváltás ugyanakkor nem érinti az azonosulásra szóló meghívást. Az egyes szám első személy a költőt és hősét eleve azonossá teszi, az elemző pedig, csakúgy, mint az első vers értelmezése során, azonosul és azonosulásra hív. Ennek a válasznak és hívásnak a dinamikájában gondolja végig Bibó a versek „egy csomó filozófiai, sőt váratlan szóval mondva teológiai összefüggését".18 József Attila versének az elemzése teológiai tartalmú utalásokban valóban nagyon gazdag, és lehetőséget adhatna arra, hogy Bibó reflexióit értelmezzük, részletezzük, és megpróbáljuk elhelyezni azokat a huszadik századi nyugati teológia útkereséseinek a térképén. Ezzel a lehetőséggel most mégsem élhetünk: érjük be annak a rögzítésével, hogy Bibó megoldása, miszerint „aki eddig valamennyire kielégítő feleletet adott [a teodícea kérdésére], az mind megrövidítette Isten mindenhatóságát",19 va-18 Bibó István: Három verselemzés, 341. 19 Uo. 342. 504