Dénes Iván Zoltán (szerk.): Bibó 100. Recepciók, értelmezések, alkalmazási kísérletek - Eszmetörténeti könyvtár 17. (Budapest, 2012)
III. Értelmezések és alkalmazási kísérletek
elemzése során megkezdett főtémát, az erőszak kihívására adható válasz témáját, de egy fontos ponton ki is bővíti azt. Illyés Gyula béresei tragikus alakok: nem látszik, hogy volna lehetőségük jól választani a népi vallásosság által ajánlott „kis édes" Jézus, és a megváltó erőszak mítoszának hódoló Séta Pista rossz alternatívájával szemben. Mind a kettőben csalódtak, s a költő még csak nem is sejteti, hogy eljutottak-e odáig, hogy a „ki segít?" kérdésére a választ magukban keressék. Ezt a lépést a költő és az elemző az olvasóra bízza. József Attila viszont már elindul ebbe az irányba, a „lesz még erő lábra állni bennem" és a pár iránti hűség erejébe vetett bizalom érzékeltet valamit abból, hogy a kérdésre önmagában is keresi a választ. Ez a motívum jelenik meg sokkal konkrétabban és hangsúlyosabban a harmadik versben, Radnóti Miklós költeményében. Sem emlék, sem varázslat Mielőtt megvizsgáljuk, hogy mire talált rá Bibó István Radnóti Miklós versében, három előre bocsátott megjegyzést fogalmazok meg. Első: Radnóti Miklós költészetének egészére jellemző az erőszak folyamatos, intenzív és a részletek iránt is érzékeny reflexiója. Ez a reflexió kiterjed a szerelmi kapcsolataiban megjelenő erőszakra, az anya- és testvérgyilkosságot beképzelő önvádra, amellyel szemben végül sikeresen megvédte magát, arra az erőszak-spirálra, amibe kora magyar társadalma belecsúszott, sokak növekvő fenyegetettségére, s a saját személyes fenyegetettségére is. Ebben a reflexióban szinte tapinthatóvá válik annak az ismerete, hogy az erőszak forrása a rivalizálás, a rivalizálás gyökere pedig az utánzás, amelynek során az ember, hogy megszerezze azt, ami a másiké, utánozza a másikat abban, ahogyan a másik vágyakozik céljai után. De megszületik az a felismerés is, hogy az erőszak spiráljába vonzó rivalizálás gyógyítható, a másikat kiszorítani igyekvő utánzás helyét átveheti a gyilkos vágyakozást kordában tartó, a másiknak nem pusztulását kívánó, hanem életét szolgáló utánzás. Ennek a reflexiónak az egyik gondolati és formai csúcspontja a Bibó által elemzésre kiválasztott vers. Második: az elemzés nem magában áll, hanem szerves folytatása az első és a második vers elemzésének. Amit korábban Bibó elmond, de itt nem ismétel meg, az a Radnóti vers értelmezése során is figyelembe veendő. 508