Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve (Budapest, 1998)
Előszó
után, az 1922. január elsején megjelent bécsi Мг-számban jelentkezett ismét POLGÁRI KERESZTMETSZET című költeményével, tavaszi ÉNEKe jellegzetes aktivista költemény, míg a polgári keresztmetszet szövetében már nem mutatható ki közvetlen aktivista elem vagy eljárás. Reiter tehát formanyelvváltásának csaknem minden nyomát eltüntette. 1917 és 1926 között publikált magyar nyelvű költeményei csak korabeli folyóiratokban lelhetők fel, verseinek gyűjteményes kiadása németül jelent meg 1989-ben.30 Ebben a klagenfurti kiadásban három költemény származik a kérdéses időből: Niederschlag der Bitternis (magyar szövege ismeretlen), Brot (Kenyér; Ma, 1920. 6. évf. 1-2. sz. 8.), valamint Oh, Liebe (magyar szövege ismeretlen). A Kenyér is az aktivista terméshez tartozik, minden bizonnyal még Magyarországon, a Tanácsköztársaság bukása előtt keletkezett. Az Oh, Liebe keletkezési ideje nem határozható meg pontosan, de nem tartom kizárt dolognak, hogy tévedésből került ide, az átmeneti korszak versei közé, hiszen sem az aktivizmus, sem az átmenet jegyeit nem mutatja. Egyedül a Niederschlag der Bitternis szövege nyújt némi támpontot Reiter váltástechnikájának tanulmányozásához, természetesen anélkül, hogy azonnal messzemenő következtetések levonását tenné lehetővé, hiszen fordítás. 1922 és 1926 között még 19 Reiter-költemény jelent meg, ebből 17 a bécsi Mában, egy-egy pedig a budapesti 365-ben és Magyar Írásban. Reiter még Kassák új pesti lapjában, a Dokumentumban is szerepel (egy Le Corbusier-tanulmány fordításával). Ez azt jelenti, hogy az amnesztiarendelet nyomán ő is visszatért Kassákékkal Budapestre 1926 őszén, még megvárta a Dokumentum feloszlatását 1927 nyarán, majd végleg Temesvárra költözött, és írói munkásságát Franz Liebhard néven németül folytatta. A magyar Reiter felfedezése egy fél évszázaddal később következett be, a hetvenes évek végén, Párizsban. A terjedelmes L’Activisme Hongrois-kötet31 bemutatását követő fogadás alkalmával a magyar nagykövetségen Papp Tibor, a párizsi Magyar Műhely / Atelier Hongrois egyik szerkesztője felhívta a klagenfurti kiadó (Lojze Wieser) baráti köréhez tartozó osztrák avantgárdkutatók figyelmét a Temesváron élő Reiter korai magyar költeményeire. Az urak felkeresték Reitert, aki kifogástalan bécsi németséggel üdvözölte őket, és beleegyezett a tervbe vett kiadásba. A kor körülményei közt a fordítás (Erika Scharf munkája) és a korrektúra csaknem tíz évet vett igénybe. De Reiter még megélte a kötet megjelenését. Kilencvenéves korában halt meg, néhány nappal a diktatúra bukása után. Kötetéből idézem egy 1979 körüli visszatekintése részletét: „Megtanultam különféle népek észjárása szerint gondolkodni. Anyám mosónő volt, Szlovákiából származott - idős korában még megtanítottam írni —; apám bánáti volt, cipész. Az érettségi után Budapesten iratkoztam be az egyetemre, magyarul éppúgy beszéltem, mint német anyanyelvemen, románul persze tudtam, franciául pedig Bécsben tanultam meg. Budapesten csatlakoztam Kassákhoz, aki megnyitotta előttem folyóiratát, a Mát. Az ő körében ismerkedtem meg az európai költészet és szellemi élet legújabb áramlataival; nemcsak Goll, Orten, Jung, Stramm és más német expresszionisták műveit fordítottam magyarra, hanem Apollinaire-től a szürrealizmusig át is tanulmányoztam minden áramlatot. A Ma-körben mindenről esett szó: irodalomról, képzőművészetről, új zenei irányzatokról, az atonális zenéről vagy a jazz-ről; a színház és a film megújításának lehetőségeiről, az új építészetről, illetve formatervezésről. Nemzetközi kapcsolatrendszerünk igazán 1922 és 1924 között Bécsben épült ki, ahol Kassák emigrációban élt; rendezvényeket szerveztünk, és sok, később jelentőssé vált név viselője először a Ma lapjain fejthette ki eszméit. Déry Tibor korai írásaira szeretném felhívni a figyelmet, Bartók Bélára vagy Moholy-Nagy munkáira, melyek Chagall, Schwitters vagy Picasso társaságában jelentek meg. A konstruktivizmus, a szürrealizmus, a Bauhaus vagy a dada akkoriban mind-mind izgató formanyelv volt a számunkra az új stílus megalkotása érdekében kifejtett munkánk során.”32 Visszatérve Reiter formanyelvváltásának kérdéséhez: tizenkilenc 1922 és 1926 között megjelent költeményének vizsgálata és két korabeli elméleti írásának33 tanulmányozása után, valamint fent említett beszélgetéstöredékének ismeretében Reiter megoldása valószínűleg csakugyan valamennyi megismert eljárás szuverén szintézise lehetett. Vagyis a legjobbakhoz (pl. József Attilához) hasonlóan a tudatosan először Bécsben 30 Max Blaeulich (Szerk): Reiter Róbert: Abends ankern die Augen. Dichtungen. Aus dem Ungarischen vom Autor und von Erika Scharf. Klagenfurt: Wieser, 1989. 88 I. 31 Charles Dautrey-Jean-Claude Guerlain (Szerk ): L’Activisme Hongrois. Paris: Editions Goutal-Darly, 1979. 327 I. 32 Reiter nem jól emlékszik. Bartók-kottamellékletek csak a budapesti Áfában jelentek meg. 33 Vázlat: Társadalom, művész, művészet. Afa (Bécs), 1922. Vili. évf. 2-3. sz. 3-4., valamint Dogma, szkepszis, konstrukció. Afa (Bécs), 1923. VIII. évf 7-8. sz. 4-5. 39