Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve (Budapest, 1998)
Előszó
a kőből Dávidot«, de engem az az »elrejtőzött« szellem csak annyiban érdekel, amennyiben ellenálló erőt fejt ki az ellen, hogy én a magam szellemét belezárhassam az anyagba.”45 Sinkó „Az új művészet él” és ami ebből Kassáknak és ami ebből másoknak következik című tanulmányában arra mutatott rá, hogy az erőszak alkalmazása éppen a központi jelentőségű egészelvűséget teszi lehetetlenné: pusztán az emberi mindenhatóság képzetével játszik az, aki hisz a harmónia erőszakkal történő megteremtésének lehetőségében. „A japán földrengés idején valaki őszintén így szólt: tulajdonképp nem meglepő-e, hogy a XX. században ilyesmi történhetik? Aki ezt mondta, maga is mosolygott, de nagyon karakterisztikusnak találom a mai ember beállítottságára ezt a pillanatnyi gondolatot. És végeredményben ez az, ahol a Kassák által jellemzett új művészet a másik - nem azt mondom régi, hanem vallásos - művészettől elválik. Hogy az új művészet él - ismétlem - ez tagadhatatlan. De míg Kassák számára ez teljes erejű bizonyíték az igaza mellett, e sorok írója számára ez csak azt bizonyítja, hogy jól látja: az új művészet a ma művészete, s ha nem értik meg a maiak, nem azért van, mert az új művészet új, és ők régiek, hanem azért, mert mindketten maiak, és a mai ember nem tud magára ismerni, mert nem is tudja, hogy milyen rossz, formátlan, kiforgatott, pont és vessző nélkül semmibe folyó, kétségbeejtően üres életet él örökös harcában és győzelmeiben a matéria fölött.”46 Az 1920-as évek elején-közepén megjelent magyar nyelvű bécsi avantgárd folyóiratok szemléjének lezárásaképpen meg kell említeni a Tűz és a Diogenes nevét is, azét a két folyóiratét, amelyben sokat és sokan írtak az avantgárd irodalomról.47 A Tűz Gömöri Jenő pozsonyi alapítása volt. Mivel Julius Fischer néven Bécsben magyar könyvkiadót is működtetett, az első néhány szám után áttelepítette a lapot Bécsbe. 1922-ben Gömöri ugyanolyan kalandos vállalkozásba kezdett, mint a 2 x 2-vel Kassák és Németh, csak éppen ellenkező előjellel. О nem elit lapot akart csinálni a Tűzből, hanem nagy példányszámban, újságalakban megjelenő irodalmi hetilapot. Fél éven keresztül, 1922. július elejétől december végéig nyílt alkalma kipróbálni ezt az elképzelését, azután neki is be kellett látnia, hogy Pozsony és Bécs magyarsága nem képes még népszerű irodalmi lapot sem eltartani. A Tűz népszerűségét és keresettségét elsősorban újszerű, közönségorientált rovatai váltották ki. Lapjában személyesen szólította meg az öt ország területén élő magyar írókat: a válaszokból a magyar irodalom érdekes körképe bontakozott ki. Rendszeresen szemlézte az új filmeket, könyveket, irodalmi rejtvénypályázatokat, körkérdéseket indított, felszólította olvasóit, hogy számoljanak be egy-egy olvasmányélményükről, ankétot rendezett a kortárs magyar irodalomról. Az ankét során a magyar avantgárd irodalom kérdése hosszan tartó és heves vitát váltott ki. Gömöri nagy terjedelemben ismertette az avantgárdkritikus hozzászólásokat, de helyet adott az avantgárd védelmében felszólalóknak is. Barta Sándor nem vett részt a vitában, ő az Akasztott Ember hasábjain ítélte el a Tűz népszerűséghajhászását, aminek eredményeképpen Gömörinek sikerült az irodalmat is áruvá alacsonyítani. A címlapján a fényes nappal fényt hordozó filozófus emblémájával megjelenő Diogenest a szabadgondolkodó és népnevelő Fényes Samu (1863-1937) alapította 1923-ban. Az alcíme szerint „Irodalmi, művészeti, társadalmi, történelmi, természettudományos” folyóirat a felvilágosodás ügyét kívánta szolgálni a bécsi, a szlovákiai, a vajdasági és a romániai magyarság körében. Éppen a lap ismeretterjesztő jellege miatt jelenhetett meg nemcsak József Attila jó néhány költeménye, Kassák prózai munkája, hanem napvilágot láthattak az avantgárd irodalommal foglalkozó elméleti írások is (pl. Németh Andor: Apollinaire és iskolája). Kassák mindjárt a második számban terjedelmes tanulmányt közölt a konstruktivizmusról, s ezzel igencsak hosszan tartó, elmélyült munkára késztette Fényest, alaposan próbára téve annak feltétlen hitét az észelvűségben.48 45 Ezt a tanulmányát, a tanulmány anyagának lényegét Kassák már korábban is megfogalmazta és közzétette, s bővebb formában később is még számtalanszor publikálta. Elméleti munkásságában központi jelentőségű. A Ma és a Bécsi Magyar Újság-beli megjelenéseket nem számítva először a Moholy-Naggyal közösen megjelentetett Üj művészek könyve / Buch neuer Künstler előszavaként (Wien: Julius Fischer, 1922. Hasonmás kiadása: Budapest, 1977 ), majd Leben wir unsere Zeit címmel a schwarzwaldsaali est programfüzetében (1925 ), ezután Az új művészet él címmel Sinkó bécsi lapjában Testvér, 1925. II. évf. 291-305.; ugyanezen a címen a kolozsvári Korunk lapjain: 1926. I. évf. 89-102. és a Korunk-könyvtár második köteteként is: Kolozsvár, 1926.; végül A korszerű művészet él címmel 1926-ban Bécsben és Budapesten kiadott műve, a Tisztaság könyve 95-114. lapján. Ezt a tanulmányt választotta a posztumusz Az izmusok története előszavának is (Budapest: Magvető, 1972. 7-29.). 46 Testvér, 1925. II. évf., 332-335. (a Kassák-Sinkó vitához I. még Gáspár Endre hozzászólását, 372-375.) 47 Illés Ilona (Szerk ): Tűz (1921-1923) Diogenes (1923-1927). Repertóriumok. Budapest: PIM, 1977. 235 I 48 Kassák Lajos: A konstruktivizmusról. Diogenes, 1923.1. évf. 2. sz. 13—16.; Fényes Samu: Kassák új versei 1923.1. évf. 3 sz. 11- 13.; A konstruktivizmusról 1923.1. évf. 7. sz. 3-6.; Az új művészet 1923. 1. évf. 8 sz. 9—12.; A konstruktivizmusról 1923. I. évf. 9 sz. 12-16. 44