Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve (Budapest, 1998)
Előszó
Fényes öt éven keresztül kizárólag saját erejéből tartotta fenn a lapot, főleg rendszeres pozsonyi előadói tevékenysége jövedelméből. Németh Andor József-monográfiájában így ír róla és lapjáról: „Az emigrációs sajtótermékek közül a Fényes Samu folyóirata élt a legtovább. A két nagy bécsi napilap már rég megszűnt, amikor a Diogenes narancssárga füzetei még mindig szállították a kultúrát.”49 Ebben az időben, 1927 körül azonban már újra Budapest volt a magyar avantgárd irodalom központja, hiszen 1926-ban az utódállamokban is megszűnt az újművészet utolsó magyar nyelvű szemléje. A korábban megjelentek közül említést érdemel az aradi Genius (1924-1925) és Periszkóp (1925-1926), valamint az újvidéki Út (1922-1925). A háború végéig a nemzetközi avantgárd irodalom és képzőművészet a perifériára: Aradra vagy Kolozsvárra, Újvidékre vagy Szabadkára, Pozsonyba vagy Kassára magyar nyelvű közönségéhez csaknem teljes egészében budapesti közvetítéssel érkezett. A háború után viszont a szlovák, román és szerb-horvát avantgárd hatása és befolyása a magyar irodalmi és képzőművészeti avantgárdra egy csapásra megnőtt. A hatás elsősorban az újonnan alakult vagy jelentős területekkel gyarapodott államokban uralkodó optimista hangulat hatására újra felfedezett expresszionizmus vagy aktivizmus átvételében jelentkezett. Bartalis János 1920-as műve, AZ ÚJ MŰVÉSZET ELÉ nem késő expresszionista alkotás: mindössze formanyelvéből hiányzik az eufórikus világmegváltó szándék megsemmisülésének tudata és nyoma. Ion Vinea 1924-ben keletkezett Aktivista kiáltvány a fiatalsághoz című költői munkáját50 éppolyan kevéssé lehet késő aktivistának nevezni, akár az újvidéki Út aktivista irodalmát, amely a zenitizmus erős hatását mutatja. A román, horvát és szerb irodalomban csak 1920-ban és 1920 után érkezett el az idő ennek az 1911 és 1914 között kidolgozott dinamikus formanyelvnek a széles körű használatára, amely azonban nem tartott sokáig, mivel az 1924-1925 táján szinte egyszerre érkezett konstruktivizmus és szürrealizmus kiszorította.51 A Genius Franyó Zoltán alapítása volt, aki előbb a Nyugat munkatársa lett, majd 1919-ben a Vörös Lobogó című lapot szerkesztette. Bécsi emigrációjában nemcsak a Tűz és a Bécsi Magyar Újság közölte cikkeit, hanem sok más bécsi magyarhoz hasonlóan (Németh Andor, Gáspár Endre, Balázs Béla stb.) osztrák lapoknak is dolgozott. 1923-ban visszatért Aradra. A Genius anyaga52 is a modernség és az avantgárd keverékét mutatja, de némileg más formában, mind a 2 x 2-é. Kassák és Németh arra törekedett, hogy a modernizmuson belül újfajta keveréket állítsanak elő, míg Franyó jó érzékkel és ízléssel, széles tájékozódással tallózott és kompilált. A lap nemcsak Erdélyben talált lelkes fogadtatásra, hanem a felvidéki és a délvidéki magyar értelmiség körében is,53 ám elegendő előfizető és támogató híján Franyó végül nem vállalta tovább a reménytelennek tűnő küzdelmet. Szántó György, a Periszkóp szerkesztője is azok sorába tartozott, akik a bécsi magyar emigránsok közvetítésével ismerkedtek meg az avantgárd irodalommal és képzőművészettel. Szántó egy háborús sérülés hosszan elhúzódó utóhatásának következtében megvakult, de 1921-ig festett és 1924-ig bécsi magyar lapoknak dolgozott. 1924-ben ő is hazatért Aradra. Képzőművészetére a kubizmus, irodalmi munkásságára az absztrakt expresszionizmus volt hatással. Ettől függetlenül a Periszkóp anyagában szinte az összes izmus egyidejű jelenléte megfigyelhető.54 A bukaresti avantgárd folyóiratok Contimporanul (Kortárs, 1922-1932), 75 HP (75 lóerő, 1924), Punét (Pont, 1924-1925), és Integral (1925-1927) hatása elsősorban a román konstruktivizmus-felfogás átvételében rejlik, amely lényegesen különbözött a bécsi magyarok ’szuprematista’ (Kassák), illetve ’proletkultos’ (Uitzék) konstruktivizmus-felfogásától. Szántó kétségtelenül Kassákhatásra, de még jóval Kassák 1926-27-es Dokumentumának megjelenése előtt átfogóan tudósított a ’modem élet’ minden területéről a Periszkópban, vagyis már igen korán egy irodalmi és képzőművészeti súlyponttal rendelkező, lényegében életmód-magazin létrehozására törekedett. Ilyen lapok külföldön már léteztek - a 49 Németh Andor: József Attila és kora. Budapest: 1973. 38. 50 In: Contimporanul, 1924. III. évf. 46. sz. 51 A szöveggyűjtemény anyagában két Márai-költemény is mutatja ennek a hozzávetőlegesen tízéves időeltolódásnak a jegyeit (LILIPUT, CSENDÉLET); mindkettő 1923-ban keletkezett, de olyanok, mint a jellegzetes kora expresszionista költemények 1911 tájáról, még nem a megújulás igézetében, hanem ellenkezőleg, a polgári világ végét jelző gúnyos hangú kiszámoló, profán ráolvasás képében. A késő expresszionizmus hatását Sinkó Ervin költeményei mutatják. 52 Kovács János (Szerk): Genius - Új Genius 1924-1925. Antológia. Bukarest: Kriterion, 1975. 358 I. 53 I. ehhez Bácsmegyei Napló, 1924. ápr. 6., 11. és Kassai Napló, 1924. május 4., 9. 54 Kovács János (Szerk ): Periszkóp 1925-1926. Antológia. Bukarest: Kriterion, 1980. 524 1. 45