Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve (Budapest, 1998)
Előszó
gárd irodalomnak a Ma után a leghosszabb életű és legnagyobb műhelye volt.58 Nemcsak azért, mert József Attila vagy Tamkó Sirató Károly költeményeit is közölte kibontakozni később nem képes pályakezdők verszuhatagába ágyazva, hanem az elsősorban 1922-1925 közötti időszakban kifejtett élénk elméleti tevékenysége miatt is. Nagyrészt a Magyar írás szerzői ismertették meg a hazai közönséggel az izmusokat és az (akár külföldön megjelent) avantgárd kiadványokat. Raith maga is éveken át kísérletezett új avantgárd versnyelv létrehozásával. Kezdetben, 1915-1916 táján Apollinaire hatott rá, és ezért különösen érdekes, hogy csak 1921-ben próbálta meg Whitmannel ötvözni.59 Az eredményt nem érezhette kielégítőnek, mert alig valamivel később már Whitman és a magyar népköltészet elemeinek összeépítésével próbálkozott, éppolyan kevés sikerrel.60 Első pillanatban meglepőnek tűnhet, hogy Raith 1921-22-ben (a föturizmus figyelmen kívül hagyásával) lényegében ugyanazokat a kísérleteket ismételte meg, amelyeket Kassákék A Tettben és a Mában 1915-16-ban már egyszer elvégeztek. De ekkorra egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a magyar avantgárd irodalomban csak két életképes variáns létezik: az aktivista közköltészet vagy az elvont (dadaista, konstruktivista, illetve szürrealista elemeket felhasználó) avantgárd montázs. Ezek között kell választani. Az már csak évtizedekkel később derült ki, hogy voltak néhányan - elsősorban József Attila és Illyés Gyula akik a választási kényszert nem vették figyelembe, és sikerrel ötvözték mindazt, amit az avantgárd stíluspluralizmusból használni kívántak. József Attila költészetének avantgárd rétege egyébként is kivételes formagazdagságról tanúskodik. Az általánosan ismert „Kassák-hatás” és „szürrealizmus-hatás” mellett például ő volt az egyetlen, akinek sok művében sikerült magas művészi fokon ötvöznie a népköltészet és az avantgárd elemeit. De József Attila az említett hatásokon kívül a világirodalom más izmusainak hangját is versbe szőtte. Éppúgy megszólalt Blaise Cendrars 1912-es költeményének, a Húsvét New Yorkban hangján (LÁZADÓ SZENTEK), mint a német expresszionizmus hangján MŰVÉSZET AZ emberek között című költeményében, amely a híres német táncosnő, Niddy Impekoven 1924-es budapesti fellépése nyomán keletkezett. József Attila 1925-ben felkereste Bécsben Kassákot, akihez korábban is, későbben is eljutottak József Attila költeményei. Csakhogy Kassák nem volt hajlandó rímes verset, illetve olyan költő munkáját közölni, aki rímes verset is ír, s ehhez az abszurd kikötéséhez mindvégig tartotta magát (egyedül József Attila Simon Jolánhoz írt versét közölte a Munka 1938. évi 63. számában). Az olvasókönyvben szereplő József Attila-versek zöme 1924-ben keletkezett (utolsónak: JÓZSEF ATTILA), a következő hat költemény 1925-ben, a többiek (az 1927-es A BŐR ALATT HALVÁNY ÁRNYÉK kivételével) 1926-ban íródtak. Többségük korabeli avantgárd folyóiratokban, a budapesti Magyar írás, A Kékmadár, Jel, Fundamentum, a bécsi Diogenes, illetve bel- és külföldi nagy napilapokban, a budapesti Az Est, Népszava vagy a Kassai Napló lapjain jelentek meg; néhány költemény vidéki időszaki kiadványok lapjain. Két vers kötetből származik (József Attila a kérdéses időben három verseskötetet hozott nyilvánosságra: Szépség koldusa, 1922; Nem én kiáltok, 1925; és Nincsen apám, se anyám, 1929), de mivel József Attila avantgárd korszakában keletkezett munkáinak tetemes részét nem hozta nyilvánosságra, a szöveggyűjteményben szereplő 14 költeménye csak a második világháború után publikált hagyatékból vált ismertté. Raith és a Magyar írás szerzői természetesen felismerték a stíluspluralizmus tényét, de meg voltak győződve róla, hogy ötvözniük kell az ’eredményeket’. Raith egy tanulmányában egyaránt elhatárolta magát a l’art pour fart költészettől (ezen a Nyugatot értette) és a Ma „stíluskísérleteitől”: „Aki mozgalmunkat az irodalomtörténeti kritika mérővesszejével akarja lemérni, lehet, hogy tanácstalanul áll velünk szemben. Hová sorozzon bennünket? A fart pour l’art-hoz semmi esetre sem. Az új stílustörekvésekhez, amelyek a vajúdó Európa méhéből az utolsó húsz évben megszülettek? Oda sem. Mert ezek a stílustörekvések nevükben hordozzák - stílustörekvések - születési terheltségüket, a forma szerepének túlbecsülését, a kifejezésmódnak a mondanivaló fölötti elsőbbségét. Ezek a törekvések új művészetet nem jelentenek, csak új formák keresését. Nem mások ezek, mint a l’art pour l’art végső konzekvenciáinak levonása, az önmagáért való művészet ad absurdum vitele. Hitbeli tartalmat az ilyen művészetben természetesen hiába keresünk, mert lehet-e erős hite annak, akinek minden figyelmét az alkotás célja helyett a kifejezés milyensége foglalja le?”61 Raith szerkesz-58 Lakatos Éva (Szerk.): Magyar írás (1921-1927) Repertórium. Budapest: PIM, 1973. 188 I. 59 Raith Tivadar: ím én vezetlek mostan Walt Whitman. Magyar írás, 1921.1. évf. 157. 60 Raith Tivadar: Tavaszi szél. Magyar írás, 1922. II. évf. 10. 61 Raith Tivadar: Számadás. Magyar írás, 1923. III. évf. 49-51. 47