Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve Kommentált szöveggyűjtemény (Budapest, 1998)
A magyar avantgárd irodalom
telezően kiállított példánya képviselte a magyar avantgárd irodalmat a nemzetközi kiállításokon.16 Végig, a tizedik évfolyam utolsó számaként megjelent 1925. évi 3-4. számig Kassák szerkesztette. Terjesztették Bécsben, a nyugat-európai országokban, az utódállamok magyarsága körében, az Egyesült Államokban, s minden tiltás ellenére, Kortárs című fedőlappal még Magyarországra is bejutott. Természetesen sem az eladásból származó bevétel, sem Kassák bécsi keresete nem lett volna elég a kiadásra, de még a gyűjtések, az időnkénti mecénási juttatások összege sem bizonyult volna elegendőnek Kassák felesége, Simon Jolán emberfeletti ereje és hihetetlenül ügyes szervező munkája nélkül. Mindamellett az ötfős családot is nagyrészt a „dadaista színésznő” tartotta el.17 Bécsben már nemcsak a Ma jelent meg, hanem más magyar nyelvű avantgárd időszaki kiadványok is. Művészi törekvéseik terén viszont magukra maradtak a bécsi magyar avantgardisták. Az emigráció hét éve alatt ugyan folyamatos és élénk volt a kapcsolat a magyar és az osztrák művészek között, de hatni nem hatottak egymásra.18 Az egyetlen számottevő hatást Uitz Béla konstruktivista festményeinek kiállítása tette a bécsi expresszionisták egy csoportjára, főleg Erika Giovanna Klien művészetére. A Bukovinából Bécsbe származott Josef Kalmer, bécsi expresszionista lapok kiadója, 1921 és 1924 között névleg a Ma kiadói tisztjét is vállalta, mivel a korabeli sajtótörvény értelmében a felelős kiadónak állampolgársággal kellett rendelkeznie. Kalmer már a háború alatt is fordított Kassák-költeményeket németre, s így valószínűtlennek tűnik, hogy Bécsben teljesen felhagyott volna a fordítással. A korabeli osztrák expresszionista és aktivista lapokat szemlézve azonban minduntalan Ady- és Kosztolányi-fordításokkal találkozik az ember. A bécsi expresszionisták Andreas Ady és Desider Kosztolányi költészetét nyilván a magukéhoz közelállóbbnak tekintették, mint Barta AKASZTOTT EMBER-eket vagy Kassák „esztétikát kukorékoló jaguárokat” (ELSŐ SZÁMÚ KÖLTEMÉNY) és egyéb groteszknek tűnő formaelemeket felvonultató költészetét. A Kassák-kör sem foglalkozott az egyre elvontabbá és misztikusabbá váló bécsi expresszionizmussal. A folyóiratban közölt Arp-, Goll-, Hülsenbeck-, Franz Jung-, Günther Mürr-, Otten- és Schwitters-szövegek többségét német lapokból vették át, de még Sziléziából is inkább hívtak meg újművészeket, mint Bécsből (Das junge Schlesien-különszám). A bécsi Mában szereplő osztrákok névsora igencsak rövid. Jakob Moreno Levy a rögtönző színházról (pszichodráma), Joseph Matthias Hauer az atonális zenéről (Zwölftonmusik) értekezett, a csak magyar fordításaiból ismert Hans Suschny19 pedig két színpadi művel, két költeménnyel, egy képarchitektúrával és egy német nyelvű kiáltvánnyal szerepel. Sem a Ma előadóestjei nem váltottak ki számottevő visszhangot, sem Kassák és Moholy-Nagy 1922-es kitűnő izmus-áttekintése, a németül és magyarul egy időben megjelent Új művészek könyve / Buch neuer Künstler. Az egy évvel később Bécsben és Berlinben megjelent Ма-Buch (A LÓ 16 A Német Szövetségi Köztársaság bonni „Nemzeti Múzeum”-ában (Kunst- und Ausstellungshalle der BRD) 1994. május 27-e és október 16-a között kiállítást rendeztek Europa, Europa címmel. Alcíme: A közép- és kelet-európai avantgárd évszázada. A kiállítás katalógusa Ryszard Stanislawski és Christoph Brockhaus szerkesztésében négy kötetben jelent meg (L: Képzőművészet, fényképészet, videoművészet; 2.: Építészet, irodalom, színház, film, zene; 3.: Dokumentumok; 4.: Életrajzok, bibliográfia, a kiállított müvek jegyzéke, névmutató). Ezen a monumentális kiállításon a korabeli magyar avantgárd folyóiratok közül már nem csak a Ma szerepelt: a tetőtéri tárlókban, üveg alatt, százszámra hevertek a közép- és kelet-európai avantgárd többé-kevésbé foszlott, megszürkült és -bámult egykori lapjai, akár egy piramis sírkamrájából származó leletek. De még itt is a Ma nézett ki viszonylag a legjobban. 17 Hogy mivel, az kiderül pl. a Bécsi Magyar Újság 1923. januári számaiban megjelent hirdetésének szövegéből: „Kassákné fehémeművarrodája megnyílt! Javításokat elvállal. Megrendelésre házhoz jön. Gyors, olcsó, alapos munka. Wien, XIII., Amalienstr. 26,1/11.” József Attila 1927 végén írta hozzá Simon Jolán című versét, s ebben az időben keletkezett az a színes Kassák-kollázs is, amelynek kompozíciójában Simon Jolán képe is szerepel. In: Csapiár Ferenc (Szerk ): Kassák Lajos: Számozott költemények. Budapest: Szépirodalmi, 1987. 216-217. 18 Bécsi Áfa-rendezvények 1920 és 1925 között: kétnyelvű matiné 1920. november 20-án (a Freie Bewegung termében); matiné 1921. szeptember 10-én (a Freie Bewegung termében); előadóest 1921. október 16-án (a Konzerthausban); Simon Jolán előadóestje 1922. február 19-én (hol?); előadóest 1922. május 28-án (a Konzerthausban); előadóest 1925. január 15-én (a Konzerthausban); első [!] német nyelvű előadóest 1925. március 22-én (a Schwarzwaldsaalban). 19 Az emigrációból hazatért magyar írók közül valószínűleg Déry Tibor látta utoljára Suschnyt Mallorca szigetén 1935-ben. Az ítélet nincs lapjain így ír erről: „Óhajom szerinti teljes magányomat csak néha szakították meg egy Suschny nevű [...] osztrák költő ritka látogatásai; régebben Kassák Lajos bécsi lapjába, a Mába dolgozott, mígnem a költőlétet megunva, felcsapott szigetlakónak, majd ebben a minőségben nyelvtanárnak, később lóversenyújság-szerkesztőnek, sőt ismeretségünk előtt rövid időre egylovas istállótulajdonosnak is.” Suschny fontos osztrák költő lehetett a Ма-kör számára: Az izmusok történetében Kassák számon tartotta, s Bálint György is idézte egy költeményét saját fordításában Az izmusok születése és halála című terjedelmes tanulmányában (A Toll, 1932. 4. évf. 4. szám, 140-162.); ugyanazt, amelyik Gáspár Endre fordításában már egyszer megjelent {Ma, 1923. 8. évf. 9-10. szám, 13 ). Mivel a két fordítás jelentősen eltér egymástól, Suschny német kézirata(i) nyilván Bálint tulajdonában volt(ak). 25