Deréky Pál (szerk.): A magyar avantgárd irodalom (1915-1930) olvasókönyve Kommentált szöveggyűjtemény (Budapest, 1998)
A magyar avantgárd irodalom
folytatta. A magyar Reiter felfedezése egy fél évszázaddal később következett be, a 70-es évek végén, Párizsban. A terjedelmes L’Activisme Hongrois-kötet30 bemutatását követő fogadás alkalmával a magyar nagykövetségen Papp Tibor, a párizsi Magyar Műhely / Atelier Hongrois egyik szerkesztője felhívta a klagenfurti kiadó (Lojze Wieser) baráti köréhez tartozó osztrák avantgárd-kutatók figyelmét a Temesváron élő Reiter korai magyar költeményeire. Az urak felkeresték Reitert, aki kifogástalan bécsi németséggel üdvözölte őket, és beleegyezett a tervbe vett kiadásba. A kor körülményei közt a fordítás (Erika Scharf munkája) és a korrektúra csaknem tíz évet vett igénybe. De Reiter még megélte a kötet megjelenését. Kilencven éves korában halt meg, néhány nappal a romániai diktatúra bukása után. Kötetéből idézem egy 1979 körüli visszatekintése részletét: „Megtanultam különféle népek észjárása szerint gondolkodni. Anyám mosónő volt, Szlovákiából származott - idős korában még megtanítottam írni apám bánáti volt, cipész. Az érettségi után Budapesten iratkoztam be az egyetemre, magyarul éppúgy beszéltem, mint német anyanyelvemen, románul persze tudtam, franciául pedig Bécsben tanultam meg. Budapesten csatlakoztam Kassákhoz, aki megnyitotta előttem folyóiratát, a Mát. Az ő körében ismerkedtem meg az európai költészet és szellemi élet legújabb áramlataival; nemcsak Goll, Otten, Jung, Stramm és más német expresszionisták müveit fordítottam magyarra, hanem Apollinaire-től a szürrealizmusig át is tanulmányoztam minden áramlatot. A Ma-körben mindenről esett szó: irodalomról, képzőművészetről, új zenei irányzatokról, az atonális zenéről vagy a jazz-ről; a színház- és a film megújításának lehetőségeiről, az új építészetről, illetve formatervezésről. Nemzetközi kapcsolatrendszerünk igazán 1922 és 1924 között Bécsben épült ki, ahol Kassák emigrációban élt; rendezvényeket szerveztünk, és sok, később jelentőssé vált név viselője először a Ma lapjain fejthette ki eszméit. Déry Tibor korai írásaira szeretném felhívni a figyelmet, Bartók Bélára, vagy Moholy-Nagy munkáira, melyek Chagall, Schwitters vagy Picasso társaságában jelentek meg. A konstruktuvizmus, a szürrealizmus, a Bauhaus vagy a dada akkoriban mind-mind izgató formanyelv volt a számunkra az új stílus megalkotása érdekében kifejtett munkánk során.”31 Visszatérve Reiter formanyelv-váltásának kérdéséhez: tizenkilenc 1922 és 1926 között megjelent költeményének vizsgálata és két korabeli elméleti írásának32 * tanulmányozása után, valamint fent említett beszélgetéstöredékének ismeretében Reiter megoldása valószínűleg csakugyan valamennyi megismert eljárás szuverén szintézise lehetett. Vagyis a legjobbakhoz (pl. József Attilához) hasonlóan a tudatosan először Bécsben megélt stíluspluralizmust Reiter sem választási kényszerként értelmezte, mint az összes többi egykori aktivista; a kényszerpálya helyett szintetizálta, költészetébe olvasztotta mindazt, amit használhatónak tartott. Bécsi korszakának költeményeit összehasonlítva Déry, illetve Németh Andor ugyanabban az időben keletkezett költeményeivel (amelyekben sem az aktivizmus, sem a konstruktivizmus hatása nem fedezhető fel), látszik, hogy új verseiben Reiter nemcsak aktivista formaelemeket őrzött meg, hanem megértette és felhasználta Kassák új, „konstruktivista” formanyelvének eredményeit is. Valószínűsíthető továbbá a Niederschlag der Bitternis alapján, hogy Reiter számára is a dada lehetett az új versnyelv kialakításának első eszköze, akárcsak Barta számára: mindkettőjük költészetében a dada „marta szét” az aktivizmust. Sikerrel járó vállalkozása ellenére Reiter elfordult a költészettől, sőt a magyar irodalomtól is. Elhatározásának okait csak találgathatjuk. 1927-ben, amikor elhagyta Pestet, még nem írt németül. Nem veszett össze Kassákkal, mint annyian. Vékonyka magyar életművét áttekintve (amelynek mintegy kétharmada olvasható a szöveggyűjteményben) kitűnik, hogy az 1918-19 és az 1922-24 közötti években írta költeményei legnagyobb részét (és tanulmányait). Mindkét időszakának közös jellemzője a hit volt: előbbiben a társadalmi fordulatban, utóbbiban pedig a nagy, egységes, etikus stílus és világszemlélet létrejöttében hitt. Csakhogy nem a kassáki elszántsággal és rendíthetetlenséggel; Reiter - akárcsak Illyés - az új költést olyan élvezetes művészi párbeszédnek tartotta, amelynek nincs többé értelme, ha a másik fél (a társadalom) nem mutat semmi érdeklődést, illetve nem válaszol. Nem volt megszállott: tudomásul vette a párbeszéd kudarcát és elhallgatott. 1924 végére egyébként is már csak néhányan maradtak Kassák körül. A kör egykori tagjai közül a legtöbben továbbálltak Moszkvába, Berlinbe vagy Párizsba, illetve letelepedtek szülőföldjükön, az utódállamokban. A 30 Charles Dautrey - Jean-Claude Guerlain (Szerk ): L’Activisme Hongrois. Paris: Editions Goutal-Darly, 1979. (327) 31 Reiter nem jól emlékszik: Bartók-kottamellékletek csak a budapesti Mában jelentek meg 32 Vázlat: Társadalom, művész, művészet. Ma (Bécs), 1922. VIII. évf. 2-3. szám, 3-4., valamint Dogma, szkepszis, konstrukció. Ma (Bécs), 1923. VIII. évf. 7-8. szám, 4-5. 32