Fedinec Csilla - Vehes Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919-2009 történelem, politika, kultúra (Budapest, 2010)
IV. fejezet. Kárpátalja (Kárpátontúli terület) a mai Ukrajnában 1991-2009
Kárpátalja (Kárpátontúli terület) a mai Ukrajnában 1991-2009 | 529 című versének egy sora - „Őrizz meg bennünket...” - adja az egyik szavalóverseny nevét is. Vári Fábián László költészete az elődök gazdag tapasztalataiból válogat, és azokat a mítoszok, mondák, népdalok, népballadák, népmesék, hiedelmek színeivel örökíti meg és teszi esztétikai értékké. Nála népismeret, önismeret és történelmi tudat egymástól elválaszthatatlan módon szerveződik verssé. A természettel összhangban élő ember érzelmi viszonya, a magyarság népi kultúrájában meghonosodott rend és rendszeresség ősi tudásként építi ezt a költői világot. Az idők kezdetéig visszanyúló mítoszi, mondái emlékezet egyes elemeinek újraszerveződését különös hangsúlyokkal dúsítja a nemzeti szabadságküzdelmek mindenkori igazsága. Mindeközben Vári Fábián László poétikája és létértelmezése összegző is. Nyomokban felismerhető benne Kovács Vilmos őstörténeti kutatásainak időszakában módosult költészetszemlélete. Kovács Vilmosnak a Verecke című költeményében megfogalmazott gondolatait mintegy magába foglalja a Monda és a Történelmi miniatűr, ám versek egész sora foglalkozik az „ez hát a hon...” létmeghatározó elrendeltségével. A nemzeti történelmi eseményekre való hivatkozás, a nemzet hőseinek, nagyjainak a szellemét megidéző magatartás is jól jellemzi ezt a költészetet. Az elődökhöz és a kortársakhoz kötődő magyarság önazonosságát ez is alakítja, ám igazi távlatait mégis a közösségi lelkűiét adja meg. Kovács Vilmos, Fodó Sándor és a Forrás Stúdió együttgondolkodásakor kialakult érzelem- és gondolatvilág Kovács egész poétikáját meghatározza. További verseskönyvei: Világtalan csillag (2001), Harminchárom év (2002); Fecskehajtó idő (2004). Szintén fontos esemény volt Fodor Géza könyvének, az Erdőn, mezőn gyertyák megjelenése (1992). Hiszen eddig, 1992-ig, csupán a Kárpáti Igaz Szóból kivágható s öszszeragasztható fuzetecskéje, a Széltükör című, jelent meg 1986-ban. Már csak azért is mondható igen fontosnak, mert köztudottan Fodor Géza őrizte a leghívebben azt a közös eszmét, melyet életre hívott annak idején az Együtt, majd a Kovács Vilmos által támogatott Forrás Stúdió. A hírhedt Elidegenedés? című újságcikk megjelenése után ugyanis a megtorlásokra és ellehetetlenítésekre mindenki másképp reagált. Egyes Forrás-tagok Magyarországra költöztek, a Kárpátalján maradottak pedig mind a Balla László által felügyelt József Attila Stúdió tagjai lettek. Egyedül Fodor Géza - és azokban az időkben csaknem teljesen elhallgatott Zselicki József - maradt távol, ami önmagában is figyelemreméltó lépés. Ezzel önkéntelenül is felidézte az önazonosság-teremtésre tett kísérlet elbukott ügyét, a hűséget, valamint a személyes érvényesülés kérdését. Aztán amikor 1985-ben ő is csatlakozott ehhez a stúdióhoz, előtte is megnyílt a publikálás lehetősége. Ez újabb adalékul szolgál ahhoz a módhoz, ahogy a politika uralta Kárpátalja irodalmi életét egészen a rendszerváltozásig. Fodor Géza 1986-ban még úgy beszél a versről, hogy az a legigazabb „csillagos beszéd”, sőt „az élő lelkiismeret tükörvilága”. Fodor már ekkor utal a legalapvetőbb motívumára, jelképére, metaforájára, az egész költői világát behálózó „tükröződésre”. Ám a tükröződés összetett fogalom ebben a poétikában. Korántsem „a való világ” leképezését jelenti. Ugyanis a szerzői útmutatásban az „élő lelkiismeret” kifejezés legalább annyira hangsúlyos. A legkülönfélébb poétikai sűrítések révén erről beszél Fodor Géza mind a rendszerváltozás előtt, mind az azt követő harsogó sürgölődésben; (további kötetei: Fenyvesek árnyékában, 1997; Hamvazó Hold a jávoron, 2008). Szerinte az élő lel