Fedinec Csilla - Vehes Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919-2009 történelem, politika, kultúra (Budapest, 2010)
III. fejezet. Szovjet Kárpátalja (Kárpátontúli terület) 1944-1991
Szovjet Kárpátalja (Kárpátontúli terület) 1944-1991 | 341 D. Károly ezzel a címmel megjelentetett kiadványában, 1994-ben, joggal mondja, hogy ez a tömörülés „néhány év alatt a vidék kulturális életének meghatározó erejévé vált”. Az irodalmi-kulturális élet megszervezésében fontos mozzanat volt az, hogy ennek a háromtagú vezetésnek néhány éven belül sikerült mindenkivel elhitetnie „ellenálló” szerepét. A vezetők és a hozzájuk csatlakozó tucatnyi szerző olyan magatartást alakítottak ki, melyben úgy tűntek fel, mintha Balla László ellenében érnék el a legkülönfélébb eredményeket. Hiteles irodalomszervezői- és politikusi magatartásnak tekintették a legtöbben ezt az igen aktív munkálkodást. A Kárpáti Igaz Szó hasábjain rendszeressé váló publikációk a Lendület, a József Attila Irodalmi Stúdió közleményei címmel láttak napvilágot, és ezeket az irodalmi tartalmú hasábokat úgy tördelték, hogy azok kivághatóságuk és összeilleszthetőségük révén irodalmi folyóirat benyomását keltették. Balla László ezen ötletes találmánya által tizennégy kárpátaljai költő „saját, önálló kötetet” vághatott ki a Kárpáti Igaz Szóból. így kapott nagy nyilvánosságot Horváth Gyula, Ferenczi Tihamér, Finta Éva, Dupka György, Balogh Miklós, Imre Sándor, Horváth Sándor, Demjén Miklós, Füzesi Magda, Nagy Zoltán Mihály, Kőszeghy Elemér, Tárczy Andor, Balla Teréz, Fodor Géza. A stúdió élővé tette az irodalmat. Közvetlenségében rejlett kitörölhetetlen hatása, melyet a rendszeresített író-olvasó találkozók biztosítottak. A stúdió egyszerre volt képes a hatalmi elvárásokat teljesíteni és a közösséget is szolgálni. A vidékre, egyéb közösségekhez érkező irodalmi szó valószínűleg csillapítóan hatott a nemzeti érzés lefojtottságára. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a volt Forrás-tagok némelyike mindjárt az induláskor csatlakozott már e stúdióhoz, az 1980-as évek közepére pedig Zselicki Józsefen kívül mindenki. Vári Fábián Lászlótól olyan vers jelenhetett meg 1984-ben - az Útban Törökország felé amely történelmi példabeszédként magas esztétikai színvonalon fejezi ki a kárpátaljai magyarság hazátlan állapotát, a magyarság örökös függőségét, leigázottságát. A szépirodalmon kívül a kultúra különféle területeiről jelentek meg írások a stúdió közleményei között, és egyre inkább érződött, hogy ez az irodalmi szerveződés túlnő saját keretein. Az egymást követő legkülönfélébb pályázatok, eredményhirdetések, estek, találkozók híradásai, recenziók, ismertetések, írói, költői portrék és beszélgetések a Kárpáti Igaz Szó révén széles olvasóközösséget alakítottak ki ekkor Kárpátalján. A kultúra, művészet különféle területein munkálkodókat lassan magához vonzotta ez a csoportosulás. Nyilvánvaló jeleit lehetett érezni annak is, hogy kisebbségszervező teendőket is elláthat. Átalakulása után, 1988-ban már József Attila Alkotóközösség néven nevezte magát. Az irodalomközpontú kárpátaljai magyar kulturális élet iránt az 1989-es esztendőtől egyre többen mutattak érdeklődést. A képzőművészeket, zenészeket, fotósokat, írókat, költőket és a kultúra egyéb területein munkálkodókat egybefogó József Attila Alkotóközösség lehetett volna Kárpátalja kulturális érdekvédelmi szervezete, csakhogy ekkorra, 1989-re már egy másik, ugyancsak érdekvédelemre igényt tartó közösség is alakulni kezdett. így történhetett meg az az igen tanulságos esemény, hogy az Alkotóközösség tagsága mind kihátrált ebből a csoportosulásból, méghozzá olyannyira, hogy ekkor, 1989 elején, önnön megszűntét, feloszlatását sem tudta már kimondani. Valamennyien az 1989. február 26-án megalakuló Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséghez (KMKSZ) csatlakoztak ugyanis. Ekkorra érett be az a szélesebb körű kulturális kezdeményezés, melynek legelső megnyilvánulása volt a beregszászi Illyés Gyula Magyar Irodalmi Klub még 1984-es megalaku