Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
194 I Tverdota György tőnek a Szép Szóval való kapcsolatát némileg bonyolultabbá teszi, hogy Ignotus Pállal nem nyugatos költőként, hanem a népi mozgalom képviselőjeként keveredett rosszízű vitába. Az elvek szintjén József Attilával való konfliktusának hátterében is a népi-urbánus szembenállás húzódott. A szerelmi vetélkedés Kozmutza Flóra körül ennek a költői rivalizálásnak és elvi ellentétnek csak személyes aspektusát erősítette föl. A Szép Szóban Illyés ellen intézett támadásoknak mindazonáltal volt egy Nyugat- és Babits-ellenes éle is. Ezen nemigen változtatott az, hogy a Nyugat decemberi számában Illyés búcsúztatta egykori barátját, s az sem, hogy beszámolt kibékülésükről a Siesta szanatóriumban néhány héttel a költő halála előtt. A fennmaradt feszültség bizonyítéka és továbbélésének kiapadhatatlan forrása egy olyan álnéven megjelentetett írás volt, amely nem érte be Illyés költői értékének lebecsülésével, álláspontjának vitatásával, hanem egyenesen emberi hitelének aláásására törekedett. Már amennyiben a novellaszerűen megfogalmazott írás hősét, az Illyepusztai néven emlegetett figurát Illyés személyével azonosítjuk. A költő mindenesetre magára vette a pamfletét, és mivel a Gerson du Malheureux álnév mögött rejtőzködő szerzőként Fejtő Ferencet ismerte föl, haragja, sértődése az időközben emigrált volt szerkesztőre irányult. A pamflet azt veti Illyés szemére, hogy az országban jelenlévő, egymással összeférhetetlen, sőt olykor kibékíthetetlenül ellenséges világnézetek, politikai pártállások, esztétikai meggyőződések mindegyikét egyszerre vallja, mindegyik irányzat képviselőivel egyetért, sőt, a többi irányzat ellenében mindig azzal fúj egy követ, amellyel éppen érintkezésben van. Igaz, hogy „a Fart pour Fart esztéták” köre, azaz a Nyugat csak egyike a felsorolásban szereplő számos irányzatnak, mégis a Babits ekkori legközvetlenebb környezetéhez tartozó költő elleni támadás jól illeszkedik a Szép Szó Nyugat-ellenes stratégiájába.47 Fejtőnek és Illyésnek életük későbbi szakaszában módja volt feloldani a közöttük kialakult konfliktust, de ez a szembenállás hozzájárult ahhoz, hogy a két folyóirat életének utolsó szakaszában az ellenségeskedés ne csillapodjon. A Szép Szó szerkesztésében és munkatársi gárdájában jelentős változások mentek végbe. József Attila halála után először az 1938 elején emigrációba kényszerült Fejtő Ferenc vált ki az aktív szerkesztésből, majd Ignotus Pál távozott az országból. Az Illyéssel való jó viszonyát megőrző Németh Andor József Attila halála után jóval kevesebbet szerepelt a lapban, majd ő is az emigrációt választotta. A szerkesztés felelősségét Gáspár Zoltán vállalta magára. A Szép Szó a Nyugatnál kezdettől fogva és mindvégig határozottabban ellenzéki, offenzív magatartást tanúsított társadalmi és világnézeti kérdésekben. A népi írók irányában az idők során engedékenyebbé váló Nyugattól eltérően következetesen szemben állt a népi mozgalommal. A két folyóirat esztétikai hitvallását azonban már korántsem választja el egymástól éles határ. A Nyugat első nemzedékének szerzői, különösen Kosztolányi és Karinthy - beleértve Babitsot is - mindig előkelő helyen szerepeltek a Szép Szó értékrangsorában. Az 1936-ban induló orgánum sokkal inkább leágazott a magyar modernség leghosszabb életű folyóiratából, mintsem hogy ennek éles alternatívájaként jelent volna meg az irodalmi életben. E leágazás után természetesen tevékenysége markánsan elütő irányban bontakozott ki, de az éltető nedveket ugyanabból a gyökérzetből, ugyanazon a törzsön keresztül kapta, amelyből az éles bírálatban részesített idősebb ág táplálkozott. A Szép Szó és a Nyugat ellentétét tehát az irodalmi-szellemi modernségen belül folyó belső differenciálódás megnyilvánulásaként tarthatjuk számon. 47 Gerson du Malheureux, VilágnézetipoHgámia avagy Felsülésem lllyepusztaival, Szép Szó, 1938. szeptemberoktóber, 38-42.