Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
Válaszlehetőségek az irodalmi és társadalmi modernizáció kérdésére ! 127 szik”. „Alfa” jelöléssel megbújt szerző Móricz Zsigmondi nem látja a zsidó fától a keresztény erdőt című cikkében az író szemére veti, hogy még most is úgy tekint a Huszadik Századra és a „galileisták”-ra, mint régen, ahelyett, hogy a keresztény kultúrát támogatná.37 * * Az 1923-ban a Nyugat „ellensúlyozásá”-ra indított Napkelet, melyben a Nyugat első és második nemzedékének tagjai közül, Erdélyi Józsefet nem számítva, senki nem publikált, a harmadik nemzedék pályakezdői pedig Tormay Cécile haláláig is csak elvétve fordultak elő a folyóiratban, 1937, még inkább 1938 után publicisztikai írásaiban alig különbözött a korszak „fajvédő” orgánumaitól. És soha nem vált igazi irodalmi folyóirattá. A politikai irányultság és a második-harmadik vonalba tartozó szerzők jelenléte kizárta annak a lehetőségét, hogy Babits, Móricz, Kosztolányi, Tóth Árpád, Kassák vagy a komoly anyagi nehézségekkel küzdő Juhász Gyula, netán Szabó Lőrinc, Illyés, József Attila, Radnóti, Weöres Sándor, Tamkó Sirató Károly akár fordítást is adjon a lapnak. József Attila 1928-ban a Napkelet verspályázatára beküldött ugyan néhány verset, melyek közül az Isten én nagyon szeretlek kezdetüt a bírálóbizottság egyik tagja szerette volna közölni („foltétien tehetsége méltánylásául”31*), erre azonban nem került sor. Pedig Tormay Cécile mindent megtett annak érdekében, hogy a Napkelet szépirodalmi anyaga reprezentálja a magyar irodalmat. Szabad kezet adott Hartmann Jánosnak a határon túli magyar irodalom bemutatására; ebben a vonatkozásban a korszak folyóiratai közül a Napkelet anyaga volt a leggazdagabb. Mint szerkesztő „sokoldalúan megértő volt - írta róla Szerb Antal munkatársait hatalmas közéleti befolyásával is jótékonyan támogatta”. Kész volt fiatal, kezdő embereket is befogadni. Németh Lászlót például nem sokkal a Horváthné meghal sikere után hívta a laphoz. Verseket, novellákat, tanulmányokat közölt tőle, igyekezett ötleteit megvalósítani, eredeti művek írására ösztönözte (igy készült el az Emberi színjáték), s még azt is lehetővé tette számára, hogy új embereket kapcsoljon a Napkelethez. Bizonyos határok között nem korlátozta munkatársait. A tehetségesek jóakaratot találtak itt - írta Németh László a saját fogadtatásáról -, s annyit „hasíthattak ki” maguknak a folyóiratból, amennyit akartak.’9 A Napkelet szépirodalmi anyagával ellentétes irodalomkép bontakozott ki a folyóirat lapjain az Elvek és müvek rovatban. Horváth János, aki regisztrálta, hogy a Napkeletből hiányoznak az „élénkebb” írók, mindent megtett azért, hogy az ő rovatában a lehető legteljesebb kép bontakozzék ki az olvasók előtt. Kant erkölcstanáról, Taine-ról, Schmitt Jenő Henrikről, Prohászka Ottokárról, Széchenyi István naplójáról, a máramarosi „oláh népzenéről”, a két Bolyai tragikumáról, a honfoglalás új elméletéről, a filozófia újabb irányait bemutató Halasy- Nagy József-könyvről, Bartók és Kodály népdalgyűjtéséről, a magyar parasztszékekről, a középosztály fogalmáról éppúgy lehetett olvasni itt, mint a „tótnyelvü krónikás ének”-ről és a kuruc dalokról. A megjelenés után adtak hírt a Gragger Róbert által bemutatott Ómagyar Mária-siralomról, Eckhardt Sándor Balassa Bálintról írt könyvéről, Hatvány Lajos Urak és parasztok című müvéről és Károlyi Mihály önéletírásáról (melyről a recenzens - Szekfü Gyula - nyelvstatisztikával, a nyelvi formák analízisével, Garami és Böhm önéletírásának párhuzamaival azt mutatta ki, hogy a szöveg négy szerző alkotása, akiknek a részmunkáit egyvalaki, de semmiképpen nem Károlyi Mihály formálta véglegessé). 37 Napkelet, 1938/1,24; 1938/4,312; 1938/6,405; 1938/10,217-223; 1938/6,442. 3* Németh László levele József Attilának 1928. március 31-én = József Attila levelezése, összeáll. H. Bagó Ilona, Hegyi Katalin, Stoll Béla, s. a. r. Stoll Béla, Bp., Osiris, 2006, 210. 3" Szerb Antal, Tcrmav Cécile, Nyugat, 1937/5, 350-351; Németh László, Homályból homályba, Bp., Magvető- Szépirodalmi, 1977, I, 342-383; Halász Gábor. Tormay Cécile, Napkelet, 1937/5, 489.