Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
128 Sípos Lajos A rovatban összefoglaló-áttekintő írások is megjelentek. Olvasható volt a háború utáni német regényről, Flaubert és Gide legújabb fordításairól, 1935-ben a Kaffka Margitról megjelent doktori értekezésekről (Radnóti Miklós és Ágoston Julián disszertációjáról). És ez a rovat hozta 1929-ben Halász Gábori líra halála és Németh László Nép és író című tanulmányát. Ez utóbbi jól mutatja azt a szabadságot, melyet valóban nem korlátozott senki és semmi ennél a folyóiratnál. Ennek az írásnak az egyik folytatása a szerző Nyugatban megjelent Népiesség és népiség című írása, melyben ideologikus magyarázatot talált arra a költő- és írócsoportra, amelyik - Erdélyi József, Illyés Gyula, Sinka István, Sértő Kálmán, illetve Tamási Áron, Féja Géza, Kodolányi János és mások - az írásban jelentős részben a maga szociológiai-történeti tapasztalatát tematizálta. Bizonyos értelemben ez az írás volt egyik ideologikus alapja a „népiesek” táborrá szerveződésének, az ezután kibontakozó népies-urbánus vitának. 1928-ban a Napkeletben jelent meg ennek a „folytatása”, az Új reformkor felé, amelyik a „magyarság” számára a kultúra megújításában kínált programot. Szociológiai indulatában illeszkedik ehhez a szövegtípushoz Szabó Zoltán 1936-ban megjelent írása Vers falun címmel, s a verseket meghallgató egyik helybeli sommás ítéletével: „»Minek akarnak mívelni bennünket az urak? Talán jobb lenne, ha csak a rovásírást tudnánk. Akkor legalább butábbak lennénk, s nem éreznénk annyira a bajainkat.«”40 Az Elvek és művek rovatból pontos képet kaphattak a folyóirat olvasói a korszak „magas irodalmá”-ról. Szó esett itt a Nyugat által kezdeményezett Ady-múzeumról, a költőhöz kapcsolódó emlékek, relikviák gyűjtéséről, elítélöleg idézték meg Zulawski Andor tíz íves Ady-pamfletjét. Érdemében méltatták az első róla készített életrajzot. Ady-magyarázók címmel tekintették át Horváth János, Földessy Gyula, Makkai Sándor és dr. Nagy Sándor Adyról írt munkáit. 1927-ben, akkor tehát, amikor Babits Mihály és Berzeviczy Albert Kettészakadt irodalom-vitája zajlott, s azelőtt, hogy A Toll című lap vitát provokált volna a költő értékéről, a következőképpen zárta le a szerző a fejtegetését: „A mának föladata Ady költői életművét elfogulatlan szemmel tekinteni, megtisztítani rokon- és ellenszenvektől, politikai és társadalmi pártérdekektől, irodalmi-esztétikai mérlegre vetni értékeit.”41 Babits majd minden müvéről közvetlenül a megjelenést követően esett szó. 1924-ben a Kártyavánói, 1925-ben a Sziget és tengerről, 1933-ban az Amor Sanctusvói jelent meg méltatás. A verseskötet kapcsán a Babits-recepciót Rédey Tivadar, a költő egyik legkövetkezetesebb barátja, az írás szerzője így értékeli: „Mi elszoruló szívvel látjuk, hogy Babits a magyar intellektuális közösség egyik értékes rétegéből hovatovább elszigetelődik anélkül, hogy erre bármi igazi okot éreznénk.”42 * Ady és Babits után Kosztolányi és Móricz kapta a legtöbb figyelmet (mindegyikükről többször is írtak). De szemlézte a Napkelet Juhász Gyula, Tóth Árpád, Nagy Zoltán, Krúdy Gyula köteteit is. Amikor a Sziget és tengerről a fent idézett sorok jelentek meg, ugyanakkor, ugyanabban a számban írtak Móricz Zsigmond Pillangó című regényéről és József Attila Nem én kiáltok című kötetéről. Az írás szerzője, Tóth Béla, akkor éppen a szegedi egyetemen a francia tanszék vezetője, József Attila professzora így fejezte be a méltatást: „Könyve [mármint a József Attiláé] arról tesz bizonyságot, hogy kezelni már ügyesen tudja a formákat, s némely sorában a frissen hasadt érc fénye csillan, de a mondanivalóban még vajmi keveset válogat.”4-' 40 Szabó Zoltán, Vers falun, Napkelet 1936/4.462. 41 Rédey Tivadar, Ady-magyarázók, Napkelet, 1927/5, 586. 43 Rédey Tivadar, Babits Mihály: Sziget és tenger. Napkelet, 1925/6, 648. 45 Németh László levele József Attilának, 1928. március 31 -én = József Attila levelezése, i. m., 219.