Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
184 Tvkrdota György röl írott nagy tanulmányában a folyóirat maradandó értékeit latolgatva - „a Nyugat írói közül majdnem mértani pontossággal fognak azok megmaradni, akiket a nyugatos esztétika annakidején magasba emelt”4 - épp csak annyiban korrigálja a nyugatos értékrendet, hogy a maradandó értékeket alkotó szerzők más müveinek jósol halhatatlanságot, mint amelyekkel hírnevüket szerezték. Devecseri Gábor Somlyó Zoltánra emlékezve a Szép Szó körül kerengő fiatalok Nyugat-kultuszára világít rá: „Évekkel ezelőtt, mikor mint gimnazisták az iskolából hazafelé menet beszélgettünk, mitológiánk a Nyugat nagy nemzedékének tagjaival népesült be. Gondolatunk úgy kalandozott Szabadkán, Fogarason, Nagyváradon, mint indiántörténeteket bújó diáktársainké a preriken. S illő áhítatot éreztünk, mikor félisteneinket lassanként személyesen is megismertük.”9 10 11 Nemzedékének tagjai (Illyés, Szabó Lőrinc, Erdélyi József) közül József Attila, a Szép Szó vezérköltője maradt a legközelebb a Nyugat esztétista törekvéseihez. Talán Gáspár Zoltán Juhász Gyulára emlékező írása mutatja legszemléletesebben, hogy ez a szemléleti közelség később, a konfliktus kirobbanása után is megmaradt a két rokon szemle között: „A nemzedék, amelyhez tartozott, a költészetben végrehajtotta azt, amit a politikában elvetélt: a polgárság forradalmi feltörését”." Babits költői rangját a Szép Szó szerzői még a legélesebb, legkíméletlenebb viták idején sem vonták kétségbe. Ignotus maga, a konfliktust kirobbantó cikke végén, igaz, leckéztető célzattal, elismeri Babits költői értékeit, s testvéréül vállalja győztes vetélytársát: „művészül Babits Mihályt ma sem tartom kevesebbre, s nem vallom kisebbnek, mint mikor egyik első láttam meg. Ebben is erkölcsöm az a wagneri, az az Ady Endre-i, kik voltak ravaszkodóak, voltak erőszakosak... de sohasem fenekedtek a testvérre, ki, ha többet, ha kevesebbet, de hozományt hozott.”12 Kivételnek József Attila számított, de az ő Babits költői középszerűségére tett szóbeli megjegyzéseit udvarias elnézéssel és egyúttal fenntartással fogadták, s személyileg érthető elfogultságként tartották számon. Fejtő a békévé oldó emlékezés jegyében helyezte képletesen egymás szomszédságába, a többi ellenkező költőpáros mellé Babits és József Attila köteteit: „Látja, hogy helyeztem el költőimet a polcon, micsoda törvény szerint: Kosztolányi épp Ady mellett (tán arról vitatkoznak, politizáljon-e a költő), József Attila Babits Mihállyal társult, mint Petőfi Vörösmarty-val, akinek homlokáról letépte a babért.”13 Babits vezérségének, szerkesztői szerepének és a Baumgarten Alapítvány főkurátori feladatkörében folytatott gyakorlatának kárhoztatása Ignotus Pált nem akadályozta annak elismerésében, hogy „ettől persze még nagyszerű költő lehet; sőt az is”.14 Fejtő még ennél is eltökéltebben állt ki Babits költői értékei mellett: „Babits Mihály életének bizonyára legjelentékenyebb költői és prózai műveit írta a forradalom után, és ha Önök azt kérdezik tőlem, kit tekintek jelen irodalmunk legkimagaslóbb, legeurópaibb színvonalú költői személyiségének, habozás nélkül Babits Mihályra mutatnék”.15 A konfliktusnak a két folyóirat között mégis szükségszerűen ki kellett törnie. A szikra Babits egyik írása kapcsán pattant ki. Babits egy Nyugat-interjúban nem említette Ady és Osvát neve mellett Ignotust, aki ezért szemrehányást tett neki, a régi méltánytalanság újabb jeleként értékelve Babits feledékenységét.16 Erre a szemrehányásra válaszolt a Nyugat szerkesztője 9 Ignotus Pál, Kosztolányi Dezső, Szép Szó, 1936. november, 9. sz., 107. 19 Devecseri Gábor, Megemlékezés: Somlyó Zoltán, Szép Szó, 1937. március, 12. sz., 55. 11 Gáspár Zoltán, Juhász Gyula, Szép Szó, 1937. április-május, 13. sz., 253-256. 12 Ignotus, Ignotus-iigy és Babits-eset, Szép Szó, 1937. március, 12. sz., 149-154. 13 Fejtő Ferenc, Nyárravalá, Szép Szó, 1937. július-augusztus, 16. sz., 89. 14 Ignotus Pál, Eliszaposodott irodalom, Szép Szó, 1937. július-augusztus, 16. sz., 51-65. 15 Fejtő Ferenc,/) háború utáni magyar imdalom. Szép Szó, 1937. november, 19. sz., 289-299. 16 Valószínűleg A Nyugat szerkesztői: A harmincadik évfolyam című írásról van szó. Nyugat, 1937/1,1.