Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
192 I Tverdota György ték, hogy személyében a kor egyik legnagyobb költője vállalt velük közösséget. A Szép Szó érdeme a József Attila alakjának kijáró kivételes presztízs kritikai érvényesítése. Ha ez a középpontba állítás nem is történt olyan látványos módon, olyan díszes külsőségekkel, ahogyan ezt a Nyugat Adyval véghezvitte, József Attila egyre inkább azt a szerepet töltötte be a folyóiratban, amelyet Ady a Nyugatban évtizedekkel korábban. Ignotus Pál Schöpflin kánonjával szemben nem is mulasztotta el József Attilát a Szép Szó vezérköltői szerepében szembeállítani a kortárs költészet más képviselőivel: „A »kihagyások« nem fájnak nekünk, de igenis, fájhat József Attilának, kihez foghatóan igazi és nagy költőt fényszóróval hiába kutatnak az újnyugatos gárdában, hogy ő is jó volt még, egy kényszeredett kommüniké erejéig”.37 Ezért aztán az a kritika, amellyel a Baumgarten Alapítvány kontraszelektív működése miatt támadják Babitsot és a Nyugatot, a József Attila díjazásának elmaradása miatti felháborodásban tetőzik. A legátfogóbb támadást alighanem Fejtő Ferenc hajtotta végre az alapítvány ellen, bizantinizmussal vádolva a díj odaítélőit és az irodalmi élet résztvevőit, akikben a Babits általi elismerés reménye eleddig példátlan mértékű szolgalelküséget fejlesztett ki: [Kjtilföldi ember... nem fogná fel ésszel, hogy a lappangó szervilizmusnak s irodalomtaktikai bravúroknak milyen özönét szabadította irodalmunkra a gazdasági monopóliumnak ez a betörése. S milyen ragályos ez a szolgalelküség!... A szervilizmusnak mérgező hatása főként kritikánk haldoklásában látható, de érezhető irodalmunk egész közszellemén: bátortalanságán, őszintctlenségén, uniformizálódásán. íróink jó része a Díj testőrének érzi magát, vagy akként viselkedik; modora díjszerü, véleményei díjszerüek; mint a bizánci császár udvaronca, már-már isteni tiszteletben részesíti a Díjat, mindig magán érzi tekintetét, dolgozószobájában, legmagasabb magányában is illedelmes, tisztelettudó. A forradalmak előtt versengtek az írók különösségben, újságban, eretnekségben, pártütésben: egyéniségben. Ma a Díjért s díj szerűségben versengenek. Nem Neo Barokk ez: Bizánc.38 József Attila Baumgarten-díjának ügye akkor keltette a leghangosabb botrányt, amikor a kuratórium végre a költőnek ítélte a fődíjat, de az elismerés későn érkezett, mert ő közben öngyilkossággal véget vetett életének. A döntésre a díjak ügyében a naptári év végén került sor, a kihirdetés a rákövetkező év januárjában történt. Az öngyilkosság és a díj odaítélésének időbeli közelsége nehezen eldönthetővé tette a kívülállók számára, hogy a kuratórium döntése megelőzte-e vagy pedig követte a végzetes eseményt. Előbbi esetben a bizottság eljárásának jóhiszeműségéhez nem férhetett kétség még akkor sem, ha a költőről terjedő aggasztó hírek motiválhatták a döntéshozókat. Amennyiben a döntés az öngyilkosság után történt volna, ez az utólagos mentségkeresés vádjára adott volna alapot. A díj kihirdetése után számos újságíró a kuratórium meggyanúsítása mellett döntött. A Szép Szó ez ügyben nyilatkozó munkatársai fegyverként használták ezt a gyanúsítást a két folyóirat közötti háborúskodásban. Babits és a Baumgarten Alapítvány, s ezzel közvetve a Nyugat köre az elsők között került azok közé a bűnbakok közé, akiket a közvélemény József Attila nélkülözéséért, költészetének leértékeléséért, önértékelési zavaraiért, és végső soron haláláért felelősségre vont. A vád megfogalmazásában a liberális értelmiség oroszlánrészt vállalt, s ezúttal sikerült a szélesebb közvéleményt is az alapítvány ellen hangolni. A szemrehányásokat mindenesetre 37 Ignotus Pál. Eliszaposodott irodalom, i. m., 63. 38 Fejtő Ferenc, A magyar irodalom és a magyarság, Szép Szó, 1937. június, 14-15. sz„ 68.