Finta Gábor (szerk.): A Nyugat párbeszédei. A magyar irodalmi modernizáció kérdései (Budapest, 2011)
A modernizáció kérdései és a Nyugat párbeszédei
A „Nyugat” és a „szocializmus” I 227 akadna itt Magyarországon Lemaitre-ünk, Vogüe-énk, Barrés-ünk, hogy megnyithatnék előtte hasábjainkat, hogy gyönyörködhetnénk benne és ízekre szedhetnők! Mi a politikába való belefogultságnak azt a vádját, hogy nem vagyunk elég radikálisak s a sokasággal érzők, épp oly nevetve vesszük, mint egy nem is tehetségtelen fiatal tudományos és esztétacsoportnak abbeli gőgös kifogását, hogy nem vagyunk elég mélyek, nem vagyunk elég tudományosak, hogy léhák, hatásvadászók s a sokasággal kacérkodók vagyunk. Egyfelől exkluzívságot vetnek szemünkre s konzervatívságba való belezárkózást, másfelől mindennel megalkuvó cinikus szkepszist. Sem egyik váddal nem törődünk, sem a másikkal - s mint ahogy eddig is akárhányszor megtörtént, ezentúl sem lesz benne hiányosság, hogy ha valamelyik vádaskodó elégedetlen, s lóhátról ítélő vérbíró épkézláb dolgot ír: a Nyugat minden személyes elfogultság nélkül segítsen a közönség elé vinni, s megvédje a rosszakarat vagy a barbárság ellen. Nem dicsekszem ezzel, mert ez a mi létjogosultságunk, sőt, amit Bresztovszky oly rossz néven vesz, ebből élünk. Abból élünk, aminek élünk — s nem szocialista, aki ezt nem tiszteli.43 Ignotus szellemes érvelése annál is figyelemreméltóbb, mivel Bresztovszkyval vitatkozva magukat a szocialistákat, „barátait”, illetve a Népszava és a Szocializmus vállalt profilját is védi. Egyúttal személyes hitellel fogalmazza meg a második reformnemzedék közös platformját, a társadalmi radikalizmus és a művészi szabadság egymásra utaltságát. Érveket szolgáltat ugyanakkor ahhoz az állásponthoz is, amelyet egyébként maga Bresztovszky, a Népszava és a Szocializmus számos publicistája, valamint a kor más baloldali kritikusai, köztük Szabó Ervin is megfogalmaztak Ady és a modern írók védelmében, s általában a szocialista világkép és a művészi teljesítmény viszonyáról. Az ignotusi érvelésnek van egy fontos művészetbölcseleti rétege is: az összefüggés egyrészről tehetség, esztétikai érték, formateremtő erő, másrészről világkép, szemléleti elkötelezettség, valóság-ihlet között (az 1930-as évek baloldali terminológiája szerint: „tendencia vágу pártosság" között is) - a 20. századi nemzetközi és magyar müvészetelméleti, irodalom-közéleti vitáknak is az egyik fö dilemmájává vált. Kassák Lajos, Lukács György, Veres Péter, Fejtő Ferenc, József Attila, Bálint György két világháború közötti írásaiban44 csakúgy, mint - mutatis mutandis - a mostani századforduló körül kibontakozott s József Attila ürügyén kiéleződött úgynevezett referencia-vitában.45 A vita után - Ignotus kéznyújtása ellenére - Bresztovszkytól mégsem jelent meg több írás a Nyugatban. Hogy ki, illetve mi miatt, nem tudhatni. Vajon ő nem próbálkozott vagy az irodalmi folyóirat szerkesztői ítélték közölhetetlennek írásait, netán (Ignotus szerkesztői ars poeticája ellenére) eleve elhárították közlését? Neve egyszer mégis feltűnt e hasábokon: mozgalmár-literator társa, a Szocializmus szerkesztője búcsúztatta el őt tisztességgel az Ig-43 Ignotus, Tűrtelek, i. m„ 684-686. 44 Lásd erről egy korai tanulmányomat: Agárdi Péter, A szocializmus mint költészet = A. P., Korok, arcok, irányok, Bp., Szépirodalmi, 1985, 193-257. 45 Kulcsár Szabó Ernő, „Szétterült ütem hálója Hang és szöveg poétikája: a későmodern korszakküszöb József Attila költészetében = Tanulmányok József Attiláról: Újraolvasó, szerk. Kabdebó Lóránt, Kulcsár Szabó Ernő, Kulcsár-Szabó Zoltán, Menyhért Anna, Bp., Anonymus, 2001, 15-41; Veres András. A referencia védelmében = Az irodalomtörténet esélye, szerk. Veres András. Bp., Gondolat, 2004, 152-160; A Forrás 2003/12-es, a József Attila-kutatás dilemmáival foglalkozó száma, Tverdota György, Lengyel András, Szigeti Lajos Sándor, Valachi Anna, Szőke György, Benby Zsuzsa, N. Horváth Béla és mások tanulmányai, cikkei; Takáts József, A Kulcsár Szabó-iskola és a „kulturális fordulat", Jelenkor, 2004/11,1165-1177; Uö., Ismerős idegen terep: Irodalomtörténeti tanulmányok és bírálatok, Bp., Kijárat, 2007, 326-351; „Mint gondolatjel, vízszintes a tested": Tanulmányok József Attiláról, szerk. Prágai Tamás, Bp., Kortárs, Mindentudás Egyeteme, 2005. Az egész vitaláncolatot bemutatom: Agárdi Péter, József Attila, a közös ihlet: Eg)’ irodalmi centenárium tükre és anatómiája, Bp., Napvilág. 2010.