Fodor Géza: Zene és színház - Alternatívák (Budapest, 1998)

Az ellenfelvilágosodás Varázsfuvola­­kritikájában kifejezésre jutó elzárkózás, sőt destrukció nem más, mint kiábrán­dult visszahatás egy előző korszak emberhívő idealizmusára, a magukat becsapottnak érzők védekező bizal­matlansága minden jóindulatú hiszé­kenységgel szemben, „a felvilágosodás projektumának" bukásán való forró kétségbeesés lehűlt, de agresszív ma­radványa. Ez a szemlélet egy kamaszé, aki még férfikorában is meg van sértődve, mert valaha irgalmatlanul kiábrándították. Titkon botrányosnak érzi, hogy a valóságos világ és a ra­dikális igazság nem egy, s meg van sértődve a történelemre. Ezzel az in­­fantilizmussal szemben az érett szel­lem csak még jobban értékelheti, hogy van egy mű, amely a művészi tökéle­tesség szintjén töretlenül őrzi a felvilá­gosodás hitét. Tudja, hogy, miként egy Bach-kantáta nem istenérv, úgy A va­rázsfuvola sem érv „a felvilágosodás projektuma" mellett, de emiatt sem fájdalmat, szégyent és gyászt nem kell éreznie, sem késztetést, hogy e projek­tum belső ellentmodásait és kudarcát már az operában is kimutassa. Kiinduló kérdésem így szólt: érde­mes-e visszavonni A varázsfuvolát?

Next